Mickey webnaplója

Reggel ébredés után folytattam a korrektúrázást, majd reggelizés, jégvakarás a kocsiról, mise, bevásárlás, egy karton tej (12l) hat víz (9l) felcipelése, fürdés, korrektúrázás, szerkesztőségi találkozó, (lakoma, társalkodás, a többiek meghallgatása, fotók készítése), majd haza. Útitársunk kérdezi hazafelé utaztunkban: Mindketten nyugdíjasok lévén mit csináltok, amikor semmit se? Kapásból válaszoltam neki: Semmit se. Merthogy ő két-három könyvet összehoz évenként.
Igaza van. Most is kaptunk tőle ajándékképpen egy prózát és egy verseset.
Ha meggondolom, hogy naponta megírom a posztomat, az évente kb. 300 A/4-est tesz ki, talán írói teljesítménynek is megfelel. Szűk két kötet. Hogy nem adja ki senki? Erre már csak öreg jezsuita barátomat, (Babos István, RIP) idézhetem, akinek ha nem jelent meg az újságban a cikke, lakonikusan megjegyezte. „Semmi baj. Már megint Isten nagyobb dicsőségére dolgoztam.” Nos, én is.
Közben-közben azért fogadjuk érkező vejeinket, menyünket, felnőtt gyermekeinket, unokáinkat, esetleg magunk keressük fel őket. Szükség esetén rendelkezésükre állunk.
Az eddig megírt 3600 poszton kívül készült 18 000 fotó is, szintén Isten nagyobb dicsőségére, merthogy ezek se fognak megjelenni az óbudai helytörténeti kiállításon, sem másutt. Magam azért időről időre jól szórakoztam.
Mindenki úgy dolgozik, ahogyan állapota, élethelyzete, körülményei, szíve gazdagsága diktálja, ja és sokak esetében az anyagi kényszer. Mint előző posztom egyikében leszögeztem, ez most nálunk nem dominál. Hogy a jövő mit hoz, azt meg többnyire jobb nem tudni.
Még tartozom annyival, hogy elmeséljem, hogy Levente unoka mit csinál, amikor dolgozik. A félórája küldött fotó leürített könyvespolcot mutat, a földön szanaszét heverő könyveket. A fb-ra tett kép szövege:
- Anya, port törlök!
- Köszönöm! Tessék, itt a portörlő!
- (pár perc múlva) Levi!!! Ne rámold le a könyveket!
- De muszáj!!! Mögötte is por van!
Merő véletlenség, hogy egy másáik fotó is megjelent a fb-on. Egy lányka halom kiszórt liszt és konyhafelszerelési tárgyak közepén üldögél:
- Anya, te csak facebookozz, addig én elrendezek mindent.
Eme közbevetés után zárásképpen elmondom: Most este fél nyolc van, s folytatom a korrektúrát, amíg csak úgy nem döntök, hogy elég volt, irány az ágy!
Összefoglaló az 1Krón 16-hoz. Mesés ünnepség keretében kerül helyére a frigyláda. Papok hada dicsőíti az Urat. Dávid az ünneplő sokaság minden tagjának kioszt egy kenyeret, sok datolyát és egy mazsolás kalácsot. A papokat zenés hálaadásra buzdítja, s maga is mond egy imát: Ebből idézek néhány sort. „Adjatok hálát az Úrnak; keressétek szüntelen az arcát; az Úr ítéletei érvényesek az egész földön; nem engedi senkinek, hogy népét szolgaságba vezesse; hirdessétek csodatetteit; adjátok meg a tiszteletet az Úr nevének; imádjátok szentélyének udvarán; adjatok hálát az Úrnak, mivel szeretete örökre megmarad. Közöm. A Dávid imájából vett kitételek jószerével máig sem vesztették érvényüket. Ez az ember szívből, teljes emberségéből ragaszkodott az Úrhoz. Legalábbis uralkodása kezdeti időszakában. Kapcsolata az Istennel sose szakadt meg, csak homokszemek kerültek Dávid tisztánlátása elé, őt is kiforgatta emberi formájából a siker, a dicsőség. De erről majd később.