Mickey webnaplója

A Duna tévén kéthetente jelentkezik Incze Zsuzsa műsora, a Csellengők. Meglehetősen régen indult, ha arra gondolok, hogy több mint 610 adást ért meg eddig. Mert csellengők vannak, emberek eltűnnek, elvesznek, szem elől vesznek, elkallódnak, erőszakosság áldozataivá válnak. Eltűnik a csecsemő, mert fel akarja fedezni az érdekes világot, eltűnik az aggastyán, mert érelmeszesedése következtében fogalma sincs ki ő és merre van hazája. Eltűnnek, akik tervezetten,, de titokban sorsot és/vagy országot akarnak változtatni. Nyoma vész azoknak is, akiket stricik, bűnszövetkezetek rabolnak el.
Egyszer az örvendetes olvasó titkáról kellett elmélkednünk „akit te szent szűz a templomban megtaláltál”. A történet ismerős lehet. A 12 éves Jézus nem zarándokol haza rokonaival, hanem beszédbe elegyedik a templom levitáival, papjaival. Három napot tölt Jeruzsálemben. Ugyanennyi ideig keresik szülei. Mária megjegyzi: „Miért tetted ezt velünk, fiam. Atyád és én három napja bánkódva keresünk.” Akkor próbáltuk kifejteni, hogy Zsuzsa csecsemő volt, amikor a keszthelyi strandon elaludt az árnyékban. Mi felpattantunk, hogy ebéd után nézzünk. Közben a gyerek felébredt, és elindult a zsúfolásig megtelt strandon. Ő keresett minket, mi őt, bánkódva, s elképzelve, hogy megölték, belefulladt a Balatonba, emberrablók karmaiba került, ki tudja, most merre jár. Mindenesetre jó 10 perc múlva megtaláltam. Húúú! – mondom 39 év távlatából visszaemlékezve. De húgomat is emlegethetném, akit sétáltattunk néhányan testvérei. Ám vándorcirkusz vonult át Kelenföldön. Mi utána eredtünk a tarka látnivalónak, ő pedig nem tudott lépést tartani velünk. Hogy hová lett, sose tudtuk meg. Anyánk elrohant a helyi rendőrörsre, ahol békésen üldögélt az egyedül közlekedni még alig tudó lányka.
Tegnap meg unokánk keresett más útvonalat haza az iskolából, merthogy egy átjáróház korábban olyan büdös cigarettaszagú volt, hogy megpróbálta kikerülni. telefon jobbra-balra, utóbb a rendőrségre. Merthogy a gyerek eltévedt, s közel két óráig kereste az utat hazafelé. Deo gratias, megtalálta. Végül is e gyerek érvei elfogadhatók. Nem tudhatta, hogy ekkora árat fizet azért, hogy a cigiszag kellemetlenségét elkerülje. Nekünk, a nagyszülők szívéről is nagy kő esett le, mert természetesen csupa kellemetlen mellékgondolatunk támadt. Megérne egy kikérdezést, hogy az értesült rokonok, ki mindenkinek a közbenjárásáért imádkoztak, hogy baj nélkül ússza meg a gyerek az őt ért kalamitást.
Összefoglaló az 1Krón 24-hez. A Krónikák első könyve emléket állít Áron fiainak, akik papi szolgálatot láttak el és tisztviselők voltak. Hogy kiből mi lett, sorshúzás döntötte el. Elég nagy sokaságot alkottak, huszonnégy osztályba sorolja őket a szerző. Közöm. Hogy ki volt Jehoraib, Jedaja, Harim, Szeorim, stb. fogalmam sincs. csupán az analógia kedvéért említem meg, hogy Rómában járva a Falakon kívüli Szent Pál-bazilika belső terében magam is láttam a valaha létező pápák arcképét. A mozaik minden pápának a nevét szerepelteti, s arcképét. Hogy miféle ihlet folytán rakták ki a különféle s a művész által aligha ismert arcokat, arról ugyancsak nem sok elképzelésem van. Mert igaz, hogy Szent péter leveleket hagyott hátra, s viselt dolgai megismerhetők az Újszövetségből, de Linus (rabszolga volt? ...mintha), Cletos, I. Clemens, St. Evaristos, I. Szt. Sándor, I. Szent Sixtus, St. Telesphoros és még vagy 3000 pápa ki volt, alig némelyikükről tudok valamit. Pedig a maguk korában mind az ó-, mind ószövetségiek „valakik” voltak. Így valahogy múlik el a világ dicsősége. Ma is vannak azért próbálkozások. Kinek csak egy papírdarab igazolja kiválóságát, kinek márványtábla. Földi emlékezetük mindazonáltal a felsoroltakéhoz hasonlóvá lesz.