Sógorom, V. Laci 70. Éppen ma. Bátyja, Miki nem érte meg ezt a kerek évfordulót. Hogy kinek mit tartogat a Gondviselés, az az ő titka. Valamelyik teológusnál olvastam (Boulad?), hogy sose tudhatod, a következő lélegzetedet még módodban áll-e beszívni.
A felmenőkkel kapcsolatban mindenkinek lehet ilyen összehasonlító tapasztalata. Ma még szuszogok, túléltem ezt, túléltem azt, és „ha ez nem is érdem, de teljesítmény”, hogy Nemeshegyi SJ-t idézzem.
Nem érdem, de a hosszú távra tervezett élni akarásnak van jelentősége akkor is, ha valamilyen oknál fogva meghiúsul.
Muszáj két dolgot megidéznem. Az egyik a már általam korábban idézett GELKA-kisfőnök, akivel az ELMŰ telefonon közölte, hogy vonaljavítás miatt kikapcsolják az áramot. Munkaidő lévén a tábornok természetű főnök belekiabált a telefonba: „Nem veszem tudomásul, nem ve...” és minden elsötétült. No, ilyen az, amikor nem tudod, utolsó lélegzetvételedhez érkeztél-e. Tiltakozhatsz ellene, de minek?
A másikat én még nem idéztem, szerzetes főszerkesztőm sokszor, hiszen ő írta:
„...Anyám! Maholnap lányom is lehetnél; 
akkor csak vágyaidban éltem. –  
Ötven sem voltál, amikor elmentél...
...Te mindig így maradsz,
Húgom, kislányom, őrangyal-anyám!                                               
(Szabó Ferenc: Anyám leánykori fényképére)
Erről beszéltem. Hasonlítgatjuk, ki mikor ment el, még élhetett volna. Túléltem, stb. 
Ma ünnepelni indultunk. Út közben érkezett a mobil-hír: Kedves távoli ismerősünk (67) „hazatért”.  
Mi pedig nagyon is megünnepeltük Laci sógort, aki ma hetven. Igaz, hogy életkedve töretlen, munkakedve is, és többek között említette, hogy még 23 éve van hátra. Akkor lesz 93. Reméljük, hogy közösen ünnepeljük, és ráadásképpen elhagyja a 100-at is. Aki megszokta, hogy már régóta él, az miért is hagyná abba?
Egyébként is, amikor azt kívánták Szt. II. János Pálnak, hogy érje meg a 100. életévét, így riposztozott: Miért akarnak határt szabni az Isten kegyelmének? Végül is tényleg miért?
A mai nagyobb családos ünnepről sok fotó készült. Feldolgozásuk tart. Talán majd mutatok belőlük.
Összefoglaló a 2Krón 21-hez. Jorám Júda 5. királya. Uralkodását azzal kezdte, hogy kiirtotta valamennyi fiú konkurensét. 32 évesen kezdte uralkodását, mely 8 évig tartott. Az ő idejében elszakadt Júdától Edom és Libna. Ekkor Illés figyelmezteti, hogy gonoszságai miatt számolhat Isten büntetésével. Csapást mér népére, s a király halálos bélbetegségben fog meghalni. A kusiták, arabok és filiszteusok kirabolták őt, feleségeit, gyerekeit magukkal vitték, ő maga pedig két év elteltével a korábban megjósolt halállal halt meg. „Amikor meghalt, senki sem sajnálta.” Közöm. A hatalom felülről származik. Nagyon fontos, hogy az uralkodó lelkiismeretesen és bölcsen tartsa kezében a gyeplőt. Jézus is értésére adja Pilátusnak: „Semmi hatalmad nem volna felettem, ha felülről nem kaptad volna.” Aki hatalommal rendelkezik, ugyanúgy felelős azért, hogy mit kezd hatalmával, mint az, aki pl. egy autóval, egy fűnyíróval, feles élelmiszerrel, akármi egyébbel rendelkezik. Mindig mondom enyéimnek: Nem az az érdekes, hogy mennyije van egy embernek, hanem az, hogy mit kezd vele. Azért felel, amije van. A többi Isten dolga. Idézhetek még egy közmondást. Mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van neki.