Mickey webnaplója

Az első, hogy csaknem üres. A második meglepetés, hogy ami van benne, az alkalmas volna arra, hogy valaki tömegközlekedési eszközre szállva tájékozódjék néhány kulturális jellegű vonatkozásról. Lássuk a mai termést. Otthagytam a számomra érdektelen könyveket (ezeket a kocsiban gyűjtöm, s ha arra járok, ürítem) s magammal hoztam a következőket. Bárka (irodalom, művészet társadalomtudomány) Gábor Dénes-díj 2014, tartalmas tájékoztató brosúra, Filológiai Közlöny két száma, Gyurkovics Tibor, Ne szeress, ne szeress c. regénye. (Kimaradt huszonéves koromban.) Ott hagytam Solohov Emberi sors c. munkáját (olvastam korábban). Talán itthon is megvan.
Tudom, hogy könyvmegálló a szekrény neve, és kérik, hogy könyveket rakjanak bele, folyóiratokat ne. De a rövid utazások során épp elég átlapozni egy-egy folyóiratot. Tehát célját részben eléri, akár leteszi valahol olvasás után az ember a folyóiratot, akár visszaviszi. Én általában örömömet találom abban, hogy elolvasom: a hazai értelmiség miként vélekedik az életről, az élet egyes szegmenseiről.
***
Zamárdiban nemcsak a házzal foglalkoztunk, hanem korombeli rokonok lévén kinek-kinek egészségi állapotával is. Hogy vagy? Hogy vagy? És mi az a spárga, amit magad után húzol? (hogy Örkényt is ideidézzem) Ja, azok a beleim – csattan az egyperces poénja a végén.
L.-nak elmeséltem Tul. dr. esetét bátyámmal. Emlékeztetőül:
– Hogy vagy?
– Te, zúg a fülem.
– Nekem is, így a doktor, és mi a panaszod?
– Á, semmi, épp csak megemlítettem.
A készült sok balatoni fotót pedig beosztottam néhány napra. A legjavát megmutatom ma, meg talán még holnap.
Összefoglaló a Tób 5-höz. Tobit letétbe helyezett pénze a 300 km-re eső médiai Rágesban (Teherán közeli falu) parlagon hever. Írás készült a letétről, melyet kettétéptek annak idején, és egyik fele itt, a másik amott van. Tóbiás indulna a fél levéllel, de nem ismeri a járást. Szinte azonnal hozzácsapódik Gábriel angyal, aki ajánlkozik, s bizonygatja, hogy biztonságban elvezeti a fiút. Apja tudni akarja, ki fia-borja a legény. Az angyal a vak Tobitnak azt mondja, hogy Ananiás fia. Ez Tobitot megnyugtatja. Nem úgy anyját. Annát, aki sírva búcsúzik fiától, mert nagyon félti. Tobit kéri, hogy ne aggodalmaskodjék, hisz „jó angyal utazik vele”. Szerencsésen, egészségben térnek majd vissza. Közöm. Mesés a fejezet a következő kitétel miatt: Szent Rafael főangyal nem hazudik (már hogy Tobit ismerősének a fia) Tobit megnyugszik, majd kijelenti, nem kell félnie Annának, mert angyal utazik a fiúval. Ez a két dolog így elég paradoxul hangzik. Tanmesében viszont nem a látszólag lehetetlent keresi az ember, hanem a levonható tanulságokat. Nemsokára lesznek azok is bőven.