Próbálom érteni a Kertész Imrével készült interjú alanyát. Amiket mond, olykor meghökkentő, olykor távoli, olykor letargikus, és ... olykor nagyon is egy húron pendülünk.
– Egyik kedves kijelentése. Az írás felfokozott élet. Igen.
– Egykori tornatanárom egy idős ember, neve Csorba. Ugyanőt említi? Ilyen kicsi volna a világ?
– A művészet mindig ünnepnek tekinti az életet. Tetszik.
– A párbeszéd során a kérdező Hafner Zoltán mondja: „A gyűlölet, ha jól szervezett, valóságot hoz létre, mint ahogy valóságot teremthetne akár a szeretet is.” Rokon gondolatom: Különbőzők vagyunk. S amekkora ellenséges indulat lakik bennünk, meg kölcsönös félelem, azzal az erővel akár szerethetnénk is egymást.
– Kertész mondja, kérdi: „...amióta az Isten halott, nincs objektív tekintet, a »panta rhei« állapotában élünk, nincs kapaszkodó, és mégis úgy írunk, mintha volna, vagyis, mintha mindenek ellenére léteznék a sub species aeternitatis szemszög, az isteni álláspont, vagy az »örök emberi«; hol rejtőzik ennek a paradoxonnak a feloldása?”
Ma ugyanezeken gondolkoztam: Van Isten – Nincs Isten. talán nem kell bemutatkoznom 4000 poszt után. De megpróbáltam a nem hívők bőréből is ránézni világunkra.
Ha van Isten, akkor teremtményeivel rendelkezik. Nagy szerencsénkre a Teremtő maga a Szeretet. Sugalmazva van (1Jn). Szeretetből adott kapaszkodókat: szeretetparancsot, tízparancsolatot, boldogságmondásokat, hegyi beszédet, kinyilatkoztatást, az evangéliumokat.
Ha nincs Isten, nincsenek felsőbb tekintéllyel bíró kapaszkodók. Nincs felettünk (szerető) hatalmasság, semmi és senki. Ettől kezdve az erőszak, a véletlen, a szükségszerűség, az ideológiák harcolnak egymással; a szkeptikusok, a mindenféle izmusok kitalálói, az emberi véges képességű agyak próbálnak rendet teremteni a világban. Látjuk, hol tartunk. elég kaotikus a helyzet.
Ha van Isten, akkor ő a főnök: Ő a szőlősgazda Krisztus parabolájában, amelyben maga Krisztus a szőlőtő, mi meg a szőlővesszők. Nem akarok belemenni a kép elemzésébe, csak megjegyzem, hogy kétszikűekre emlékeztető a gyökerünk. Van a Teremtő, aki közénk ültette a szőlőtőt. A szőlőtő ereszt főgyökeret, s belőle ágaznak le a mellékgyökerek, hajszálgyökerek. A főgyökér viszi fel a táplálékot a szőlővesszőknek, hogy beérjen a szőlő.
Ha nincs Isten, akkor gyökereink olyanok, mint az egyszikűeké. Mint a hagymáé. Nincs főgyökér. Egyforma vastagságú (vékonyságú) és számtalan szálból álló gyökérzet van. Mind-mind szívja a magáét. Mind-mind továbbítja a magáét. Miként az emberek, akik felett nincs semmiféle tekintély. Összeszedegetik az értelmi képességük, szívmelegségük, humanitásuk nívója szerinti elveket, megfigyelt gyakorlatokat, utánzásra érdemes módszereket, stb. és szuverénként megpróbálnak ezekből a töredékességekből építkezve életszemléletet kovácsolni, életvezetési irányelveket követni.
Mivel meglehetősen hajlamos vagyok az empátiára, alighanem sikerült elképzelnem ezt a helyzetet. Ha nincs Isten, azt csinálok, amit akarok, de kétségeim támadhatnak afelől, hogy bárminek van-e egyáltalán értelme. Élek bele a világba, ahogy lesz, úgy lesz. Vagy éppen agresszív módon szeretném keresztülverni a saját eszméimet, amelyek eleve esetlegesek. Nincs végső remény: Élek és meghalok.
Nekem hit nélkül nehezebb volna. Óhatatlanul Vörösmarty A vén cigány c. verssorai rémlenek fel: „A vak csillag, ez a nyomoru föld / Hadd forogjon keserű levében...”
Hiszem, hogy ennél jobb a helyzet. Célja van életünknek, és ez a cél túlmutat „a nyomoru föld”-ön.
Összefoglaló az Eszt 3-hoz. Xerxész fő embere, jobb keze Ámán. Térdhajtás jár neki. Mardokeus zsidó lévén nem tiszteli meg vele Ámánt, akinek amikor a fülébe jut M. ellenkezése, mérgében el akarja pusztítani mind őt, mind egész népét. Xerxésztől engedélyt kér és kap egy levél megfogalmazására, amelynek értelmében a zsidókat kardélre kell hányni egy szálig az év előre kitűzött napján, mert úgymond „ez a nép minden emberrel szemben ellenséges magatartást tanúsít, ... veszélyezteti a birodalom nyugalmát.” Szuza várában lakomát tart Xerxész (Achasvéros) és Ámán... a városban pedig eluralkodik a döbbenet.” Közöm. A különbözőség megítélése sokféle. Az első és természetes az volna, hogy a változatosság gyönyörködtet. De csak akkor, ha minden nép hisz benne, és eszerint él. A szomszédság, a keveredés félelmek okozója, mert nem ismerjük a másikat, nem ismerjük szándékait, nem ismerjük fel, hogy mit miért csinál. A különbözőségek előítéleteket szülnek. Ezek mind a tehetségekre, mind a minket irritáló tulajdonságokra vonatkoznak. Előítéletes pl. a nyugati típusú társadalmak fehér lakosságának szempontjait figyelembe vevő IQ-teszt. Esélye sincs egy eszkimónak a zseni kategóriát elérnie. De ha a lappok életvitelére alapozott IQ-tesztekkel mérnénk az európai népek szintjét, ugyanilyen siralmas lenne a helyzet. A félelmet egy valami oldja, a megismerés, mégpedig a szeretetteljes megismerés. Hiába az ész, ha ellenséges indulatok fűtik.
2015.05.08. 21:28 emmausz
Kertész Imre interjúkötetét elolvasva
4 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr887443886
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Rozsa T. 2015.05.09. 02:37:21
Kedves Mick, bár megfogadtam, hogy hit kérdésében nem szállok vitába veled, hiszen teljesen felesleges lenne, de most te beszéltél a nem hívők nevében, s kicsit mintha sajnáltad volna is őket: " Élek bele a világba, ahogy lesz, úgy lesz"... S ráadásul mindez "elég kaotikus helyzetet" teremt... Csak azt nem értem, hogy ha ugyanakkor szilárdan hisszük, hogy "isten a főnök", miért tűri mégis a hitetlenek teremtette kaotikus helyzetet? Tudom, erre jön az egyéni szabadság válasza, hogy megpróbálja a paradoxont feloldani. A hívők úgyis tudják, hogy a halál után eljön a kárpótlásuk... Megértem azt is, hogy "felsőbb tekintéllyel bíró kapaszkodókra" szüksége lehet valakinek. Akinek ilyesmi nincsen, valahogy úgy érzi magát, mint a felnőttkorba lépéskor: magára számít. Ez nyilván nehezebb, elismerem. Ennek ellenére kidolgozhat magának meglehetősen elfogadható erkölcsi világot. Bevallom, azt még nem találtam meg - de gondolkodom rajta - honnan jön a "jó" és a "rossz" fogalma, ha nincs a keresztény felsőbbrendű tekintély az ember felett. (Ráadásul koronként és kultúránként meglehetősen változó...) Elnézést, hogy ilyen hosszú lett a megjegyzésem. S mégegyszer: a világon semmiről sem akarlak meggyőzni!
emmausz 2015.05.09. 06:21:00
Kedves Rózsa! Csak azt írtam le, amiről tegnap gondolkoztam. Hogy Isten mit miért tűr el, arról fogalmam sincs. A jelen kaotikus voltát tapasztalom. T.-nek azt mondtam, szerintem a civilizációs túlszabályozás is azért alakult, mert nincs egységes és megbízható szabályrendszer.
A hívők hiszik, hogy... még nem jött vissza onnan senki. A jó és rossz fogalma alighanem mindenkibe bele van kódolva, ha nem is működik helyesen ez a kód. Az ún. végső kérdések azért azok, mert tudni nem lehet róluk semmit, csak elhinni vagy nem. Szeretném hangsúlyozni, ha posztom félreérthető volna, hogy tiszteletre méltó a nem hívők emberi tartása. Remélem, nem olvasható ki ennek ellenkezője a rövid írásból, de ha úgy lenne, bocsánatot kérek, mert valamit rosszul fogalmaztam.
A hívők hiszik, hogy... még nem jött vissza onnan senki. A jó és rossz fogalma alighanem mindenkibe bele van kódolva, ha nem is működik helyesen ez a kód. Az ún. végső kérdések azért azok, mert tudni nem lehet róluk semmit, csak elhinni vagy nem. Szeretném hangsúlyozni, ha posztom félreérthető volna, hogy tiszteletre méltó a nem hívők emberi tartása. Remélem, nem olvasható ki ennek ellenkezője a rövid írásból, de ha úgy lenne, bocsánatot kérek, mert valamit rosszul fogalmaztam.
Rozsa T. 2015.05.09. 10:47:31
@emmausz: Kedves Mick, részemről ez csak puszta eszmecsere volt, nem pedig szemrehányás!
Az embereket csakis emberi tartásuk, kvalitásaik szerint könyvelem magam számára, semmiképpen világnézeti, esetleg politikai elveik szerint.
Az embereket csakis emberi tartásuk, kvalitásaik szerint könyvelem magam számára, semmiképpen világnézeti, esetleg politikai elveik szerint.
Utolsó kommentek