Mickey webnaplója

Furcsa az emberi agy, hogy mikor mi ötlik fel benne. Ma, amikor és ahogyan egy kommentár írásához fogtam, azt vettem észre, hogy úgy írok, mint aki az úszómedence mentén fut, és amikor kedve kerekedik (és elég helyet talál hozzá, fejest ugrik a medencébe. Van, aki a rajtkőhöz sétál, és szép szabályosan úszik, majd a medence végén húzódzkodik ki (bevezetés, tárgyalás, befejezés). Ez nem az enyém. Legalábbis sokszor nem. Zutty, bele a közepébe. Az előbbi szabályos, az enyém lehet, hogy szeszélyes, de életszerű.
***
A közelmúltban felolvastatott a Márk ev. vége. „Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.” (MK 16,17) Mint oly sokszor már, most is megütöttek ezek a szavak. Vegyük sorra őket:
A miatyánk vége: „szabadíts meg a gonosztól”. Az ördögűzés legszelídebb változata. Tudom, ma az exorcizmus a papi rend egyik tiszte. Nem mindenki van rá felhatalmazva.
Új nyelveken fognak beszélni. Messzire visz. Valaki egy törzsi nyelven beszélt, helyes akcentussal. A jelen lévő nyelvész figyelt fel rá. Senki nem értette, mit mondott. Aki artikulálta, az sem. Fogalma se volt róla. Miként Péternek se, hogy hogyan értik az egymást sem értő emberek azt, amit ő – ki tudja, hogyan – pünkösdkor előadott. Felteszem, saját maga se tudta utólag, hogy miket mondott.  Mindenesetre 3000-en megkeresztelkedtek azon a napon. Én kevés nyelvet beszélek, leginkább a magyart, de azt próbálom tisztességesen. Sokszor jobb gondolatokat kapok, mint magamtól elvárnám.
Kígyót sose fogtam még a kezembe, de ha szellemi kígyókra terjesztem ki, előfordult már nem is egyszer, hogy kígyót engedtem közel magamhoz, aki visszaélt ezzel, ám életem kanyarjait tekintve általában jól keveredtem ki ezekből a kígyós csapdákból.
A méreg nem árt nekik. Csak mostanában gondoltam erre: Tízféle gyógyszeren élek naponta, 500 féle mellékhatással. Ezek egymással is közlekednek. És még élek. Az élelmiszeripar pocsékságait fogyasztom ellenőrizetlen mellékhatásokkal, és még élek. Ha van, és ha mérgez a chemtrail, csoda, hogy még élek.
Betegért imádkoznak kézrátétellel. Nem emlékszem a rátett kezemre. A szívem megszakadt már sok beteg miatt. Volt, aki kigyógyult bajából, volt, aki nem. Ki járt jobban? Nem tudom, nem látom át a Gondviselés személyekre szóló terveit. Emlékezzünk csak Krisztusra, aki rászól az őt féltő Péterre: „Távozz előlem sátán, mert embermód gondolkozol.” Jobbára azt szoktam kívánni másnak és magamnak is, hogy legyen meg vele, velem az Ő akarata. Fixre veheti bárki, hogy úgy a legjobb.
De ha Márk, akkor a róla szóló vicc: Pap ígéri, köv. vasárnap a hazugságról prédikál. A hívek olvassák el addig is a Márk 17. fejezetét. Eljön a vasárnap. A pap kérdi: Kik olvasták el a Mk 17-et? Kezek a magasban. Nos, erről fogok beszélni. Márknak csak 16 fejezetből áll az evangéliuma.
***
Gyerekszáj. Pontos, egyéni a szokottól eltérő, miként maga az új gyerek. Levi: „Szeretem a szőrös húst.” Én magamban: Mi a csoda? Rosszul tisztított bőrös tepertőt szeret, malacfület? Hát nem és nem.  A rántott hús a kedvence. Az csakugyan „szőrös”.
Összefoglaló az 1Mak 13-hoz. Simon lesz a főpap és a vezér. Trifon támadja. 100 ezüst talentumot és Jonatán két fiát kéri túszként, cserébe a még élő Jonatánért. Szavát nem tartja. Jonatánt megöleti, de alul marad a csatákban és visszavonul saját földjére. Simon eltemeti testvérét, Jonatánt.
II. Demetriuszt keresi, s szövetségesre talál benne. Simon elfoglalja Gezert és megtisztítja a bálványoktól s pogány lakosaitól. Jeruzsálemet is elfoglalja, megerősíti. Odaköltözik. Fiát, Jánost kinevezi haderőparancsnokká. Közöm. Aki uralkodik, annak nagyfokú a döntési felelőssége. A tisztességes király tisztességesen jár el, a gonosz király tisztességtelenül. Egy krisztusi mondás tolakodik elő belőlem: „Mit használ neki, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárát vallja.” Így volt ez régen, és így van ez ma is. Bár tisztában volnának vele azok, akik ma uralkodnak, és úgy hiszik, hogy minden gyanú felett állnak.