Mickey webnaplója

(Jó, legyen: Schlagwort-okban)
Tegnap M és V esküvője. Egy sima és egy egyházi. A simához simán odaértünk, még fél óra föle is meredt. Csepel Fő tér. Most (újra?) Szt. Imre tér. Hatalmas. Rajtra elszórva két szökőkút, gyerekjátszótér és szabadtéri tornaeszközök. Gyönyörű park, nagy fákkal. Nepomuki Szt. János szobra, rá emlékező híd, a magyarság háborús áldozatainak emléke, nevekkel, szoborkompozícióval. A HÉV túloldalán az egykor oly nagyhírű Csepel vas- és fémmű. A Weiss Manfréd-gyár. A gyárkémények némelyike ma is áll.
Bemegyünk a kulturált házasságkötőbe. Mások kijönnek. Kérjük a következőt – mondom magamban.  Zene.  M és V szándékukat fejezik ki, aláírnak, mi kijövünk, újabb pár megy be. Fotózás. 20 perc pauza, majd be a templomba. A nyitott ajtón kinézve a HÉV- és busz közlekedés figyelhető meg. A téren Csepel főtemploma van. Azt hiszem, Kisboldogasszony a titulusa. Bemegyünk. Rám néz a pap, ismer valahonnan. Én is ismerem valahonnan. Később rájövök. Szfváron együtt vacsoráztunk a püspöknél, több ízben is. Felcsendül Charpentier Te Deuma orgonán. Tiszta szép a szertartás. Kijövünk cheese, wistiti, vízi bicikli, vagy amit akartok. Több próbálkozásra sikerül a lengető karú emberekről közös fotót csinálni. Kifutunk a csárdához. Újabb fotótémák a síkon. Újabb esküvői trakta, (3 hete is voltunk.) ahogy kell. Időben szépen elosztva. Rengeteg kaja, pia és finom! A leves, a húsok körettel, a felszolgált gyümölcslevek, italok. (És én vezetek. Hm.) A főszereplők kedvesek, készségesek, gondoskodók. A néhány kisgyerek megpróbálja feltalálni magát. Szép volt, ünnepélyes volt, remélem, mindenki olyan fesztelenül és jól érezte magát, mint én, mint mi. A kikészített emlékkönyvbe először alig akart valaki valamit írni. Aztán elindult a lavina. Amikor hazaindultunk, akkor is éppen rágta valaki a golyóstoll végét. Ha nem lenne olyan ronda az írásom, úgyszólván olvashatatlan, keresztfiaméknak ezt írtam volna az egyik lapra: Kedves Marci  és Viki! Ezelőtt 43 évvel a sok gratuláló között odalépett hozzánk egy regnumi pap is, a sokat bebörtönözve ült Keglevich István, és kb. ezt mondta: „Annyi rossz házasság van, ti csináljatok egy jót.” Mi rábólintottunk. Azóta közel fél évszázad telt el. Üzenetét most továbbítom Nektek: Rajtatok a sor!
Indulás.
Az örömanyát hazahoztuk. A lépcsőház aljáig vittük. Utána haza. Képek kidolgozása, szétküldése. Éjfél után elvackolódom. Éjjel mennydörög és villámlik vagy fordítva, de olykor ordítva. Némi eső is esik. Reggel email: sikertelen az elküldés. Próbáljuk újra. Egy visszajelzés róla, hogy ezúttal átment a teljes anyag. Tücsi érdeme. Én utálom a technikát.
Még reggel is pötyög valami az égből, amikor misére mentünk. Meglepetésre piarista osztálytársamat, akiből pap lett, ezúttal egy másik piarista osztálytársam helyettesítette, aki szintén pap lett. Örültünk egymásnak, majd ment sietve.
Összefoglaló a 2Mak 2-höz. Jeremiás neve újra felbukkan. Eligazítja a zsidókat, hogy vigyenek a tűzből, s ne tévelyedjen el a szívük a pompás arany- és ezüstbálványok láttán... Jeremiás visszatérve barlangba rejti a frigyládát, s az áldozati edényeket. S felismerhetetlenné teszi a bejáratot. Nehemiás is szerepel a fejezetben, mint aki tanácsokkal látja el a népet. Vigyázzanak a szent iratokra és gyűjtsék össze mindet. Reméli a templom mielőbbi helyreállítását. A fejezet ír még a 2Mak keletkezéstörténetéről. Kirenei Jázon öt könyvének szerkesztett és rövidített változata ez a tekercs. Saját munkájáról írja: Nehéz munka volt, sok izzadságba és „virrasztásba került, ahogy vendégséget rendezni és a vendégeket kielégíteni sem könnyű. De sokak javára szívesen...”  Közöm (több vonatkozásban is van). Olyan komfort vesz körül bennünket, melyek felérnek az aranybálványokkal. Nagyon tudatosan kell élnünk, csak a lényegest megőrizve, és nem foglalkozva a lényegtelen dolgokkal. Jeremiás nagy becsben tartja azokat az eszközöket, melyek az istentisztelet tárgyai. Meglepő kitétele az ószövetségi könyveknek, hogy a vendéglátás fáradalmait hasonlatként szerepelteti. Van benne igazság, de mindnyájan Isten lakomájára vagyunk meghívva, aki nem fárad bele az állandó munkálkodásba.