Mickey webnaplója

A tegnap legerősebb újdonsága, hogy Kati jogosítványt szerzett. Nekem mindenről Karinthy jut eszembe. Ő kb. azt írja, hogy a villamoson kiteszik a megtelt táblát, majd következik a beszállás. A tömeg helyet foglal a cilinder alakú székeken, s akkora a tömegnyomor, mint a szardíniásdobozban. A Rókus-kórháznál szétvágják a villamost, s a tömeget egy darabban kiemelik belőle, majd kezdődik a szortírozás. A jogsi megvan, most kezdődhet az automataváltós kocsival való közlekedés. Persze nem túl nagy ügy, néhány mozdulat máshogy van. A lábmunka is módosul. Feltételezem, hogy K. már próbálkozott is vele.
A dolog nem egyedülálló. Magam is túlestem a dolgon.
Tanultam Ladán, első utamat Trabantban kellett megtennem egy Fiatot követve. A Trabi váltója az a kormány melletti kulcs volt, amit ki-be kellett tologatnom, s hol jobbra, hol balra forgatnom, hátramenetben pedig tán erőszakosan betolva nagyobb ívben jobbra lekanyarítanom. Mikor ez már ment, Wartburgom lett kormányváltóval. Ez megint megdolgoztatott, különösen a hátramenet, amihez ki kellett tépni a váltót a helyéről és úgy felfelé tolni. A Skoda ezek után már könnyű gyerekjátéknak bizonyult, hiszen a Ladára hajazott. Többé nem foglalkoztam soha a váltókkal. M.-ék Ford Scorpióját sose vezettem, mert automataváltója volt. Úgy véltem, maradék életemben megleszek automataváltó nélkül is. Ez máig így van, és azt gondolom, már így is marad. Az élet sok mindenre megtanítja az embert, s rá is kényszeríti olykor a változásokra. Ma már kerülöm a technikák újratanulását. Ezt nem tehettem meg a számítógépem használatát illetően, tehát a minimális manőverezést megjegyeztem, s maradtam azon a szinten, amellyel még elevickélhetek napi PC-s feladataim között. De nem vágyom sem újabb szoftverre, sem újabb piktogramok megjegyzésére, sem új technológiai sorrendek megjegyzésére.
Ez a fajta technikai érdektelenség tartott távol eddig a mobiltelefontól is, és alighanem ez is már így marad. Mióta forgalmazzák őket, hányszor változott a technológiájuk. Eddig az SMS-ektől ízületi bántalmakat szerezhetett az ember a gombok szakadatlan nyomogatásától, most pedig simogathatja a műanyagmonitort napestig a hűségesen mobilozó. Nem vitatom el az eszköz fontosságát egy percre sem, de eddigelé nem hiányzott az életemből. Lehet, hogy más volna a helyzet, ha a családban nem volna egyáltalán mobil, de hát ez bőven nincs így.
J. S. Bach élete alkonyán robbant be a zene világába a kalapácsos zongora. Sose tudta megszokni. Élete alkonyán robbant be a hegedűk vibratós játékmódja, idegen maradt tőle. Élete alkonyán jött divatba a dallamívek fokozatos erősítése (crescendo) és halkítása (decrescendo): Sose élt vele, sose érezte magáénak. Ettől persze még kerek a világ. Meg attól is, ha nem érdekel – mert nem érdekel – mind a mai napig a techno-zene, sőt kifejezetten zavar a monoton tuc-tuc.
Összefoglaló a 2Mak 5-höz. Próbálom követni a politikai szövevényekkel megtűzdelt fejezetet. 40 napon át folyt egy jelenés a tekercs tanúsága szerint: Levegőben száguldó lovasokat és rendben felsorakozott sereget láttak szerte a városban, éspedig csata közben. Jázon elfoglalja a várost, Menelaosz elmenekül. Jázon saját népét mészárolja, s ennek aztán súlyos következményei lesznek. Jázont végül Egyiptomba kergetik, ott is hal meg. Antiochusz Epifanész kifosztja a templomot. Katonái 3 nap alatt 80 000 embert mészárolnak le. A nőket és gyerekeket eladják rabszolgának. Mindezt Menelaosz segítségével teszik. Antioszhusz 3 kíméletlen vezetőt hagyott Júdeában: a frígiai Fülöpöt, Andronikoszt s Menelaoszt. Végül még a míziai Apollónioszt is Jeruzsálemre zúdította, aki egy szombati napon 22 000 fős seregével berontott a városba és rengeteg embert megölt. Ekkor lép színre Makkabeus Júdás, aki kilencedmagával a pusztába menekül a vérengzés elől, s elhatározza az ellenállást. Közöm. Ma a Közel-Keletről érkező hírek sem rózsásabbak. Vallással megideologizált vérengzések, rabszolgasorsra kényszerített nők és gyermekek, százezrek népvándorlásszerű áradata csuklóztatja az egész világot. Mintha nem tanulnánk semmiből, mintha a történelem újra és újra ismételné önmagát. Kellene olyan katalizátor, amely megoldja az állandósuló konfliktusokat. A pápa a szeretetre voksol, a befogadásra, a megértésre. Európa félti identitását az idegen kultúrák befolyásától. Rendesen áll a bál.