Mickey webnaplója

Ma Hedvig napja van. Anyai öreganyám viselte ezt a nevet. Öregapánk is így hívta: Hedvig. Az ő hangján hallom a nevet 50 év távlatából. A reggeli mise egyik szövege: „Arról tudják meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt – mondja az Úr.” Majd még: [Mint] „Hedvig királynő, szeretettel szolgáljunk neked embertársainkban, és testvéri szolgálatunkkal szükségükben segítségükre legyünk...” Ugye belátjátok, hogy magasan van a léc, és mi gyakran leverjük, de ha nem is, bizony-bizony gyakorta rezeg az a léc. „De más volna itt az élet, ha...” és ez sokban rajtunk múlik.
Intermezzo, azaz közjáték. (ld. pl. Kodály Háry Jánosa). Közjáték a mai nap is, de egészen más értelemben. Tegnap, mint írtam, sok jó korosztály találkozott nálunk. Ma csend honol. Legalábbis itthon. Elrajzottak a francia és a közelünkben élő gyerekek, unokák Ráckevére. Reméljük, hogy az itteni légkondicionálót a kocsiban felváltó, majd azt követően a házbeli légkondi megteszi a magáét, merthogy a nap is megteszi. 38 fok lesz ma is, mellé parányi dunszt és egyáltalán nem parányi UV-sugárzás. Két kocsi állt rendelkezésünkre, a francia és a saját autónk. Akárhogyan számoltuk, egy hellyel kevesebb, mint a beszuszakolható emberek száma. Márpedig kerüljük a közúti ellenőrzéssel való összetűzést. Adódott, hogy feleség vagy én maradok itthon. Bár menyünk is felajánlotta ... inkább magam maradtam itthon. Azért, mert ők (a magyar és francia fiatalok) régebben találkoztak a K&R párossal, másrészt azért, mert feleség aktívabb, mint magam. Rá nagyobb szükségük lehet, mint rám. Harmadrészt, mert különféle okoknál fogva nekem a legterhesebb a vállalkozás (korom, keringési zűrjeim). Azért ide írom. Ha egy hellyel több lett volna az autókban, vagy valaki akármilyen oknál fogva nem jelenik meg a gyülekezés helyén, természetesen elmentem volna. Voltam én már Ráckevén forróságban, és még élek. Jó ez így, ahogyan történt.
Gondolom a magukkal vitt fényképezőgépek egész nap kattogni fognak, s így képben leszek arra nézve, hogy miféle élmények érték Tücsit és a lemenőket.
Ízelítő a Jób 29-ből. Jób panasza: „Ó, ki hozza vissza a régmúlt hónapokat, a napokat, amikor Isten oltalmazott?... Amikor még nálam lakott az Úr, és körülvett gyermekeimnek serege. Amikor ... hogyha kért, felkaroltam a szegényt, meg az árvát is, ha nem talált gyámot... Így szóltam magamban: „Büszkén halok meg, olyan magas korban, akárcsak a pálma. Gyökerem a víznek álljon mindig nyitva, és az ágaim közt harmat éjszakázzon! Dicsőségem legyen egyre ifjabb, és mindig újuljon meg kezemben az íj!” Meghallgattak... én rájuk mosolyogtam, hogyha elcsüggedtek. Arcom sugárzását nem törhették meg... vezérük voltam, mint valami király ... vezettem őket.” Közöm.  Az ideális pátriárka képét rajzolja meg Jób. Úgy emlékezik rá, hogy ő olyan volt. Nemzetségének kiváló tagja, aki tudta, mi a kötelessége, tudta, mikor mit kell tennie, élvezte az élet teljességét, gyönyörködött gyermekeiben, javaiban, érezte az Isten jelenlétében való lubickolást. Élvezte a tekintélyt, melyet említett javai adtak neki. Dicsőségesnek élte meg életét. Családjában az első ember, csaknem több, mint családfő: vezér és király, aki irányít, s akinek kétségbevonhatatlan a tekintélye. Ami igaz az egyes emberre, a családi közösségre, az igaz a nagy társadalomra is. Ha egy király bölcs, igazságos, irgalmas, s a közjó szolgálatát tekinti mindenek előtt feladatának, jó annak az országnak. Hamis király esetén mindenki szenved. Akkor már jobb a demokrácia (ami ugyan elég pocsék, de hamisságunk miatt jobbat mégsem találtunk nála). A demokratikus párkapcsolatokra ugyanez áll. a szerepek összemosódnak, s jobb, ha az ilyen pár nem táncol, mert nem tudják eldönteni, hogy ki vezeti a lépéseket. Korunk népvándorlására is igaz: A férfi az úr, két nő tanúskodása alig ér fel egy férfiéval. A baj csak az, hogy a férfiak se nem tökéletesek, se nem igazságosak, se nem önzetlenek. Legalábbis zömük nem az. Így az erőszak termeli az embereket, az erőszak uralja a hétköznapokat. Ha szolgáló szeretetet tanúsítana mindenki, aki uralkodni akar, az volna a krisztusi magatartás. Nem tartunk itt.