A szójátékokból nem kért Éva, merthogy kín franciára átültetni őket. Nem is lehet, s a vége egy kényszeredett mosoly, hogy miket beszél ez az ember. Ez az ember én voltam-vagyok. Csak a példa kedvéért: A magyar szeret bolondozni a bolondságokkal. Adva: Ahány ház, annyi szokás. Adva: Annyi baj legyen!
Mixelve: Ahány ház, annyi baj legyen! Na, ezt tedd át franciára úgy, hogy ne tartsanak bolondosnak. És akkor még finom voltam.
Mára mintha kicsit fordult volna a helyzet. Nem fordult meg teljesen, de mintha forogni kezdene. Adva a bol. Ez a bol egy öblös se nem csésze, se nem mélytányér, amolyan karima nélküli kalap, kerámiából. Ivóalkalmatosság, amibe zavartalanul lehet mártogatni a baguette-et. Nos, a franciák ezt használják reggelizéshez, tán vacsorához is.  Bol-ból isznak. Kuszkuszt esznek.
A másik idei termést nem én „hallottam át”, hanem M. gyerek, aki francia, s csak kicsit magyar. Mondjuk: Így jó! Áthallja: Idiot. Nagyjából ugyanis így ejtik: igy(i)jo.
Fr. aktív ember. Mindent rendbe rak, hatalmas a figyelmessége, munkabírása, szolgálatkészsége. Nekem és Tücsinek van egy-egy poharunk, bögrénk, amit addig használunk, ameddig úgy nem ítéljük, el kellene mosogatni. Használat után csak kiöblítjük és kész. Most változott a helyzet. Mire körülnézünk, bögrénk-poharunk nincs a szokott helyén. El van téve a kredencbe. Tisztán.
A légkondícióval akadt egy kis probléma. Ha bekapcsoljuk, akkor minden nyílászárónak becsukva kell lennie. Különben úgy működik, mint a frigó nyitott ajtóval. Elmondtam néhányszor, hogy ez a kis ketyere kevés ahhoz, hogy az egész utcát lehűtse. Most már értik a dolgot.
Mivel váltott üzletközpontokba járunk utánpótlásért, tejből is hol ilyet, hol olyat vásárolunk. Ám ez problémát okoz, különösen, ha hozzákombinálom, hogy fogy az almalé is, és egyéb levek. A dobozos tej egyszer piros, egyszer tarka, egyszer barna-fekete tónusú. Az almalé piros szokott lenni. Fr. rendszerető ember, összeöntötte a két pirosat, hogy kidobhassa az egyik félig üres dobozt. Jót nevettünk, amikor kiderült, hogy almás turmixot készített akaratlanul, mert egyikben almalé, a másikban tej volt.
Lassan vége a bp-i tartózkodásuknak. Meglepő tapasztalatunk, hogy kevéssé fogják vissza magukat, mint mi, mert hát saját házukban laknak, más házaktól kerttel szeparálva. Ott nem számít, ha éjfélkor zuhanyozol, este 11-kor porszívózol, bömbölteted a tévét stb. Itt igen. Egy leejtett vacak felébresztheti az alattunk lakót, a tévében sikítozó felhallatszhat az emeletre. Ugyanígy a felszabadult kacagás is. Mostanra már belerázódtak a megkívánt csendességbe. Már csak egy probléma van. Kevesebb a router, mint a rá való igény. Mindenkinek van laptopja, és igénye arra, hogy tisztességesen behívja az internetet. Azt hiszem, négy madzag létezik a lakásban, a router jele pedig kevés a madzag nélküli jó vételhez.
Mint szoktam mondani, ez a világ nem tökéletes. És még inkább: mint húgom apósa mondta volt: Csak a humor és a nyomor el ne hagyjon!
Ízelítő a Jób 35-ből. Elihu szól: Tán helyesnek tartottad, amikor azt mondtad: „Mit ártottam neked, amikor vétkeztem... Ha bűnt követsz el, hogyan árthatsz neki [Istennek], és ha sok a bűnöd, mivel károsítod? Ha meg igaz vagy, mit adsz ezzel neki, mi az, amit kezedből kaphatna? Csak a magadfajtáknak számít gonoszságod, az ember fiának erényes életed. Jajveszékelsz az elnyomók miatt, segítséget hívnak a hatalmasok ellen, de azt nem kérdezed: „Hol az én Teremtőm, ki éjnek idején is dalt fakaszt ajkamon? Többre tanított minket, mint az állatokat, az ég madarainál okosabbá tett!” ... Hiú kiáltásra nem hallgat az Isten. Közöm. Elihu igaza elgondolkoztató. Mi saját nyomorunkról fecsegünk, s az Isten ajándékait nem köszönjük meg neki. Ám Elihu mindezeket Jóbra vonatkoztatja, alighanem igazságtalanul.