Mickey webnaplója

Ma nem nyelvelek, csupán megemlítem, hogy az angol nyelv olyannyira eluralta a világot, a magyar valóságot is, hogy az Auchant nálunk sokan ósn-nak ejtik, az angol ocean szó áthallásával. Pedig az Auchan „osan”-nak ejtendő és véghangsúlyos francia szó. Mint reklámjuk csőrikéje is mutatja, az auchan madárfajta, jelesül vörösbegy.
Házi könyvtárunk folyamatosan átalakul. Egy részét elajándékozzuk, a maradékot át- és átrendezzük, s a meglévőkből is néhányat a könyvmegállóba cipelünk cserére. Hát ember legyen a talpán, aki a maradékot áttekinthető rendben képes tartani. Tegnap kerestem az állathatározót. Volt egy igényes kiadás az európai növény- és állatvilágról. Azt emlékezetem szerint elajándékoztam, lévén a tankönyvjellegű határozó tömörebben hozza a fajokat. Ám nem találtam a polcokon. Lefotóztam egy furcsa jószágot Zamárdiban, s kerestem az interneten a megfelelőjét. Rá is akadtam az aranypajzsú holyvára, csakhogy a fotóval való összehasonlítás után ejtenem kellett szépséges romantikus-misztikus neve ellenére. Merthogy olyan volt, mint az általam lefényképezett, csak egészen másmilyen. Ha a fotózás tempójában tanulom meg a számomra addig ismeretlen jószágokat, akkor a teljes megismeréshez több tízezer évre lesz szükségem.
Nem vagyunk egyformák. VD festőművésznél olvasom, hogy a művésztelepen 26 képet készített. Jók lettek (2 közülük remekmű), hármat mégis biztosan összefűrészel belőlük, mert csak 23 kerete van otthon. Most jön a neheze – írja –: nevet kellene adni mindnek. Nos, itt különbözünk egymástól, de nagyon. Alig várom, hogy feltehessek képeket a fb-ra. Együtt is kapnak valami nevet s külön-külön is. Szeretek rájuk nézni, és az első asszociációt írom melléjük. Ennél jobban már csak a közzétételüket szeretem. Olyan ez, mint a szülő nő öröme. Mindenkinek szeretné megmutatni gyermekét és világgá kiáltani gyermekére való saját rácsodálkozását: Ugye, milyen szép a picike?!!! (Az írásra is érvényesek az előzőek.) Valamiért úgy kedvelem ezeket a folyamatokat, mint gyermekek a fagylaltnyalogatást.
Nem tudom, hogy ismeri-e valaki azt a magatartást, amit megélek, ha nálam van a kamera. Cipelem a kilós üvegkonstrukciót, s mind azt várom, hogy valami szokatlan, érdekes, egyedi, stb. kerüljön a szemem elé. Ám megesik olykor-olykor, hogy túlságosan is sok téma kínálkozik. Hasonlók. És hogy a legmegfelelőbbet kapjam el, több próbálkozás kell hozzá. Volt már rá eset, hogy megcsömörlöttem az egésztől a fotózás gyakorisága miatt. Megígértem magamnak, ha még egyszer lenyomom az exponáló gombot, pofon vágom magamat. Máskor átadtam a velem együtt bóklászóknak, hátha ők is szeretnének valamit megörökíteni. Ez általában bevált.
HI barátom azt fogalmazta meg vagy 20 éve, hogy a sok sakk, az sakk sokk. Szerintem áll ez a fotózásra is. A fotózás hosszas folytatása, a fotózók fojtogatása.  
Ízelítő a Jób 41-ből. Hogyha fölébresztik, dühroham fogja el. Ki volna képes ellenállni neki? Ki maradt épségben, ha vele szembeszállt? A kerek ég alatt nincs egyetlen egy sem... Fogazata körül rémület tanyázik. Háta pikkelyeket visel barázdásan, mik le vannak zárva kovakő pecséttel... Ha föltápászkodik, a habok is félnek, a tenger hullámai távolabb húzódnak Aki találkozik vele, hiába ránt kardot, nem használ a lándzsa, s a kopja és a nyíl sem. Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, az ércet nem nézi többre pudvás fánál. A nyíl nem tudja megfutamítani, a rázúdított kövek pozdorjává törnek. Csak egy szalmaszálnak nézi a buzogányt, nevet a dárdán is, amely felé süvít. Lehetnek alatta éles cserepek is. Felszántja az iszapot, akár a borona. Forrásba hozza a mélyet, mint egy üstöt, festékes fazék lesz körötte a tenger... stb, stb. Közöm. Isten bemutatja egyik teremtményét Jóbnak. A világirodalom egyik legpontosabb leírása a krokodilról. Ugyanazt képviseli, mint az előző fejezet vízilóról alkotott képe. Nincs, aki ellenállhatna valamelyiküknek. Pedig csak teremtmények. Azt sugallja, hogy ha ezeknek nem állhat ellen élő, akkor hogyan állhatna ellen annak, aki mindezeket teremtette. az ószövetség Istene, erős Isten, hatalmas. Az újszövetségé inkább könyörületes és irgalmas azokhoz, akik bizalommal kérik tőle.