Elhoztam a szlovák írók novelláskötetét a könyvmegállóból (Agyaghegedű). No, nem azért, hogy a világirodalom elejével szembesüljek. Sokkal inkább azért, hogy megismerjem a szomszédnép íróinak a gondolkodásmódját, stílusbeli találékonyságát, azt, hogy mi foglalkoztatja őket és milyen miliőben. (Jót nevettem olvasva: a beteg szavazónak kivitték a hamvvedret. Persze, urnát vittek ki, de szavazó urnát, és nem azt a másikat – kedves műfordító). Fontos megismerni a szomszédok írásait, mert a megértés kölcsönös gesztusa lehet.
Látom a tévében, hogy a szerbek gyászolják, a horvátok ünneplik a balkáni háború horvát győzelemmel végződő „Vihar” elnevezésű akcióját, mely ezen a napon indult el. Sokan elestek a csatában. Főleg szerbek. Tegnap egy amerikai filmen a háborúba induló így búcsúzik szeretteitől: Ne féljetek, visszajövök. Nagyon szeretlek titeket. Mondom a feleségnek: Valahol Európában szintén búcsúzik egy másik legény vagy apa, és szintén optimizmus csendül ki szavaiból. Majd a harctéren egyikük (vagy mindkettejük) szavát szegi. Nem tér haza, mert lelövi az a férfi, aki szereti az otthon maradottakat. Lelövi azt az embert, aki szintén nagyon szereti az otthon maradottakat. Ha van még marhaság a világon, az az esztelen öldöklés, amelynek a hátterében többnyire üzletemberek hatalmas profitéhsége lapul meg és hamis propagandaözön.
Az egymás megismerése, megértése kölcsönösen oszlatja a félelmet. Türelemre int s kísérletet tesz arra, hogy a felek megfürödjenek egymás kultúrájában. Az egyház inkulturációnak nevezett kategóriája nagyjából ilyesmit jelent. Persze szűkebb értelemben véve: Azt célozza, hogy az adott népnek miképpen lehet értésére adni az Isten kinyilatkoztatását, kölcsönös szeretetre való meghívását.
Érdemes tehát ismerkedni a szomszédok irodalmával, országával, tájaival, zenéjével, hagyományaival, mert kölcsönösen gazdagíthatja mindazokat, akik részt vesznek benne.
PS. Nem szoktam ennyit írni, de az állandósult hőség szobafogságban tart. Olvasok-írok. Fotókat osztok meg.
Ízelítő a Jób 42-ből. Jób így szól az Úrhoz: Szavaimból hiányzik a tudás... Azelőtt csak hírből hallottam felőled, most azonban saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent és megbánok, porban és hamuban!
Az Úr így szólt Elifázhoz: „Fölgerjedt haragom ellened és két barátod ellen, mert nem az igazságot mondtátok rólam, mint Jób, az én szolgám. Ezért most mutassatok be magatokért égőáldozatot. Jób, az én szolgám imádkozzék értetek! Mert tekintettel akarok rá lenni, s nem akarlak benneteket megszégyeníteni, amiért nem az igazságot mondtátok rólam, mint Jób, az én szolgám.” ... Elifáz, Bildád és Cofár úgy járt el, ahogy az Úr mondta nekik. Az Úr jobbra fordította Jób sorsát, mivel imádkozott barátaiért, és amije csak volt Jóbnak, azt megkétszerezte. Minden fivére, nővére és ismerőse elment hozzá, és vigasztalták azok miatt, amelyekkel az Úr sújtotta. Mindegyik adott neki egy kesitát és egy aranygyűrűt. Jób életének következő szakaszát az Úr jobban megáldotta, mint a korábbit. 14 000 juha, 6000 tevéje, 1000 iga marhája és 1000 szamara volt. Volt hét fia és három lánya is. Az elsőt Galambnak, a másodikat Fahéjvirágnak, a harmadikat Szelencének nevezte. Az egész országban nem lehetett Jób lányainál szebb nőket találni. Az apjuk örökrészt adott nekik fiútestvéreik között. Ezután Jób még 140 évig élt, és látta fiait és unokáit negyedíziglen. Jób öregen és az élettel betelve halt meg. Közöm. Eddig a hosszú történet, amelyet az 1001 éjszaka meséihez hasonlítottam. Párbeszédek formájában tisztáz fogalmakat, helyes erkölcsi magatartásmódokat. Megismertet vele, hogy Isten mindent a javunkra akar fordítani. Sőt némi bepillantást enged az Úr gondolkodásmódjába.
Minden jó, ha a vége jó– szól közmondás. Jób történetének minden fonáksága, minden fordulata ide konvergál. Isten bőkezűen megjutalmazza az őt szerető Jóbot.
Az istenszeretőknek minden a javukra válik – olvassuk majd az Újszövetségben.
Utolsó kommentek