Mickey webnaplója

Emlegettem már korábban egy nigériai szerző kisregényét (Gabriel Okara: A hang), amelynek főszereplője hallja a hangot, és fut utána, mert keresi azt. Egész életében azt keresi. Nagyon sokan vagyunk így vele.
Babits költészetével rácáfolt az általa írt A lírikus epilógja soraira: / Csak én birok versemnek hőse lenni, / első s utolsó mindenik dalomban: / a mindenséget vágyom versbe venni, / de még tovább magamnál nem jutottam. /  Igazolhatom, továbbjutott. Egész életében azt kereste.
Szent Pál is részese a keresésnek: „Nem mintha elértem volna, vagy már célba értem volna, de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magához ragadott engem.” (Fil 3,12) Fut, hogy megragadja azt.
Az összes szentek, a nagy kontemplálók, karthauziak és mások elé térdelnek annak, az egét bámulják, mert keresik azt.
A napokban volt alkalmam megismerkedni néhány általam kiválasztott irodalmi lappal. Kortárs, Jelenkor, Új Írás, Mozgó Világ. Általános tapasztalatom, hogy az írók jelentékeny része nem áll meg a közhelyeknél, a mindig eladható „bögyörőzésnél” (Ki kivel, hányszor és hogyan), hanem keresi azt. Közben vitatkozik önmagával, vitázik a világgal, az írótársakkal és mindenkivel, aki máshol vagy máshogyan keresi azt.
Emlékezetem szerint Gyökössy Endre jegyzi meg egy vele készített interjúban, hogy ő kissé távolról néz az ökumenikus taizéi közösségre, mert keresők lepik el ezt a zarándokhelyet. Olyanok mennek Taizébe, akik szeretnének megnyugodni, de még nem kötöttek ki annál, akit keresnek. „Hát mikor fognak már rátalálni? – fakad ki azt interjúalany.
Vissza kell mennünk Szent Ágostonig, akinek elhíresült mondásai közül az egyik legismertebb így szól: „Fecisti nos ad te et inquietum est cor nostrum, donec requiescat in te.” (Magadnak teremtettél minket, Urunk, és nyugtalan a szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned.) 
A kérdés csak az, hogy meddig tart a nyugtalanság, és mikor jön a benne való megnyugvás. Pál azt írja: „Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre [látjuk azt – teszem hozzá.].” „Ti elsősorban keressétek Isten országát, és minden szükségeset megkaptok hozzá” [ahhoz] – tanítja Jézus a hegyi beszédben. Akiknek megmutatkozott, a bűnös asszonynak Jákob kútjánál, még élesebben Péternek, Jánosnak és Jakabnak saját színeváltozásakor a Tábor hegyén. Betániában Mária és Márta házában Máriának, aki „a jobbik részt választotta”, és feltámadása után még kb. 500 embernek Pál beszámolója szerint.
Mi pedig keressük az Isten országát [azt], és minden szükségeset megkapunk hozzá.
***
A délről jövő népvándorlás tagjainak a feltételek nélküli befogadását szorgalmazza Ferenc pápa.
Böjte Csaba szerint Európai Akadémiát kellene szervezni nekik. Akik elfogadják az európai szokásrendet, azok maradjanak, akik nem képesek szerinte élni, azok távozzanak.
Kozma Imre szerint a Koránban megfogalmazódik, hogy aki nem tagja az iszlámnak, azt nem tekinthetik embertársaiknak a mozlimok. Ez elég durva! és irgalmatlan nagy feladattal kell megbirkóznunk, ha ehhez képest jobb belátásra akarjuk bírni őket, saját életpéldánkkal igazolva, hogy minden ember egyben a felebarátunk is.
Mintha mind máshol tartanánk, akik azt keressük.  
A 14. ZSOLTÁR. AZ EMBER ISTEN NÉLKÜL (A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) „Az esztelen ezt mondja szívében: »Nincs Isten!« Megromlottak – szörnyűség, amit művelnek, senki sincs, aki még a jót tenné. Az Úr az égből az emberekre tekint, hogy lássa, van-e még, aki értő lelkű, van-e még, aki keresi az Istent. Ám mind elfordultak, mind megromlottak, senki, de senki nincs, aki a jót tenné. Nem térnek észre, akik rosszat tesznek, s emésztik népemet, mint ahogy a kenyeret eszik, azok, akik nem kiáltanak segítségért az Úrhoz. De majd rettegés veri őket, amilyen rettegés még nem volt, mivel Isten az igazak nemzetségével tart. Ti meghiúsítottátok tervét a szegénynek, az Úr azonban menedéke marad. Ki ad segítséget Sionból Izrael számára? Ha egyszer az Úr megfordítja népe sorsát, örül majd Jákob és ujjong Izrael!” Közöm. Sokszor és sokan idézik kissé kajánkodva ennek a dávidi zsoltárnak az első fél mondatát, azt hangozatván, hogy a Bibliában is meg van írva, hogy nincs Isten. Csakhogy a kinyilatkoztatásból nem célszerű önkényesen kiragadni egyvalamit. Ez meghazudtolása volna annak, amiről a Biblia tudósít. Mintha a mához szólnának ezek a versek: Megromlottak, szörnyűség, amit művelnek... Nincs, aki a jót tenné... De majd..., ha egyszer...
Igen, az Úr hosszan tűrő. Ma is tapasztaljuk.