Mickey webnaplója

Életem jelenlegi szakaszában leginkább a földigiliszták perisztaltikus mozgására emlékeztet. Olyan is, mint a dugóban mozgó kocsisor mozgása: meg-megáll, s mire körülnézne, meglódul, hogy fél perc múlva kettes sebességfokozatban, csúsztatott kuplunggal araszolgasson tova. Túl a franciák érkezésén, túl a közös nyaraláson, túl két uncsika kéthetes nálunk hűsölésén (de nem túl az Óperencián), érkezett egy megbízás egy eszmefuttatás írására (kész van), egy hosszabb kommentár írására (van elképzelésem róla), egy könyv korrektúrázására, s egy másiknak az átfésülésére. Mindeközben nekiugrottunk egy fogyókúrás terápiának. Mivel a dolgot életfogytosra tervezem, utoljára megmértem vagy 10 év kihagyás után a súlyomat. Mázsa húsz. Szoktam mondani, nem méredzkedem, mert anélkül is látom- tudom-érzem, hogy mekkora vagyok, ráadásul a mérés sokkol, de nem fogyaszt. Most túltettem magam ezeken a szövegeken, a mérési eredménnyel is alátámasztva, hogy miért is kell részt vennem a rénszarvasvadászoknak már bevált étkezési gyakorlaton. Mindent remélek tőle, elsősorban azt, hogy leválassza rólam, ami nem kell létemhez, másrészt, hogy jobban érezzem magamat a bőrömben, harmadrészt, hogy ma már elképzelem, hogy tényleg életmódszerűen fogom féken tartani étkezésre szóló ingerenciámat, s nem leszek megalkuvó e téren a nagyobb jó érdekében. Nincs elfújható gyertya, nincs torta, csak hús van, csak zsír van, csak kísérlet van. Lehetőleg jó hosszan. Akit érdekelnek a további részletek, kattintson rá a paelomedicina.com honlapra, ahol szakszerű válaszokat talál azokra a kérdésekre, amelyeket az előzőek olvastán nekem feltehetne. A fogyóterápiára lehet bárkinek jelentkezni, aki fantáziát lát benne.
Ma – szokásomtól eltérően – nem teszek a fb-ra újabb fotókat. Nem készült ugyanis egy új felvétel se. Magamról meséltem a velünk együtt diétázóknak: Minden fotóról „levágom” a hasamat, mert igen ellenszenves a látványa. Súlyom kb. két embernek elég. Az egyik fele fölösleges, mert csak egy élőlény vagyok. A többit majd meglátjuk. Magamtól nem kívánok a továbbiakban a témával foglalkozni.
Ízelítő a 22. zsoltárból. AZ IGAZ SZENVEDÉSE ÉS REMÉNYE (A karvezetőnek a „Szarvasünő reggel…” dallamára – Dávid zsoltára.) „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? [Krisztus is ezt imádkozza a kereszten]... Szólítalak nappal, Istenem, s nem hallod, szólítalak éjjel, s nem adsz feleletet... atyáink Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem csalatkoztak. De én csak féreg vagyok, nem ember, az emberek gúnytárgya s a népek megvetettje. [Krisztus előképe]. 
Mind, aki lát, gúnyt űz belőlem, elhúzza száját és csóválja fejét: »Az Úrban bízott, hát mentse meg, segítsen rajta, ha szereti!« ... Hatalmas tulkok vesznek körül, Básán bikái körülfognak.  Szájuk kitátva, mint zsákmányra éhes ordító oroszláné. [A nagyheti liturgiában Krisztusra alkalmazva hangzik el. Olyan, mint egy prófécia.] Olyan vagyok, mint a kiöntött víz. Csontjaimat szétszedték, szívem, mint a viasz, szétfolyt bensőmben... elosztják maguk közt ruhámat, köntösömre pedig sorsot vetnek... [Ez történt a Golgotán.] Uram, te vagy segítségem, siess mentésemre! ... A tied dicséretem a nagy közösségben, azok előtt, akik félnek téged, beváltom fogadalmam... Dicsőítsék az Urat mind, akik keresik: szívük élni fog mindörökké! ... Az Úrról beszélnek majd az eljövendő nemzedéknek, igazságosságát hirdetik a jövő népének: ő vitte ezt végbe. Közöm. Megrendítő ima. Dávid imája, de messze túlmutat önmagán. Az igaz szenvedéséről és reményéről szól. De ki az igaz? A szent. Két makulátlan igaz volt a történelemben. Krisztus az Isten Fia és az ő kegyelméből Mária. Senki több. Ha tehát a zsoltár szavai valakikre a teljes megfelelőség szintjén igazak, az Jézus, aki kínhalált szenvedett értünk és Mária, aki együtt szenvedett szent Fiával (szívét tőrnek éle járja át).