A paleo-ketogén étkezés, talán nem is fogyókúra, hanem egy szűk kisebbség által elfogadott szükségleti étkezési mód. Radikális leszűkítése azoknak az ételféleségeknek, amelyeknek teljes tárháza nyitott mindenki más előtt. Jól mondta a tanfolyamvezető, hogy először elgyászoljuk azokat a finomságokat, amelyeket korábban minden különösebb önkorlátozás nélkül fogyasztottunk. S párhuzamosan megismerkedünk a húsokkal-zsírokkal, néhány gyökérnövénnyel. A gyász tart mind a mai napig. Idén tavasszal a Balatonnál kenyérrel ettük a füstölt sprotnit, ittunk rá egy kis gyümölcslevet. Délben egy csárdában csodálatos szarvaspörköltöt fogyasztottam galuskával, ebédre, s mellé lehúztam egy korsó sört. Mindez a múlté. Az új étrend szerint törölve a kenyér, a gyümölcslé, a galuska és a sör. A sör nem egészen. Belefér egy kis száraz borral készült fröccs. Egyelőre úgy tűnik, hogy „futok a pénzem után”, de hogy eredményesek-e hosszú távon azok a lépések, amelyeket aziránt teszek, hogy megkedveljem a minden kétséget kizáróan egyhangúbb és kevesebb élvezetet nyújtó ketogén táplálkozási módot. Ki tudja? Visszaemlékezem azokra a szomorú próbálkozásokra, amelyek kudarc lett a vége. Nincs annál lelombozóbb, mint kínlódni a cigiről való leszokással, majd visszasettenkedni a rossz szokáshoz. Ugyanígy aki valamiféle fogyási technikára adja a fejét, kivétel nélkül mind lemondásba ütközik. Vállalja a fogyás miatt, hogy hónapokig csak kelkáposztalevest eszik, s csapvizet hozzá. Aztán ... mivel lefogyott, felszabadulva kezd enni, és rövid időn belül ugyanott tart, ahol korábban. És akkor még jól járt. Ennél elkeserítőbb nincs is. Olyan, mint az úton ballagók, akiknek egy-egy pengőjük volt. Elkívánják egymás pénzét. Az egyik odaszól a társához: Fogadjunk, hogy megeszek egy békát elevenen. A másik nem hiszi. A tét egy pengő. Az út mentén ugráló kétéltűt elkapja az egyik, és keserves kínnal lenyeli. Mennek tovább. A másik elgondolkodik. Ha ő képes volt rá, én is megteszem. Ám barátja gyomrában kuruttyol az ebadta. Amikor kiderül, hogy a másik is megenne egy békát egy pengőért, a tapasztalt kizárja: Nem éri meg! Fogadnak. A másik is bekap egy békát. Lenyeli. Ballagnak tovább.  Majd egyszer csak egymásra néznek, s szinte egyszerre mondják: Milyen ostobák vagyunk. Mindketten megettünk egy utálatos jószágot, és éppen annyi pénzünk van, mint előtte. Na, ezt nem akarom. Különben is: A Mestertől idézek: Aki rátette a kezét az eke szarvára, az ne forduljon hátra! Ehhez tartom magamat. És csakugyan futok a pénzem után, futok az életemért.
***
Olvasom a világjárók sorozat görög útikönyvét. Benne megakad a szemem egy apró nyelvi fordulaton. „Daphni görögül babér.” Azonnal előtolakodik a kérdés: ...és magyarul? Persze belátom, hogy a nyelv nem logikai konstrukció – minden látszat ellenére sem az. Továbbá itt felfoghatom rövidülésként is: Daphni – hangzik görögül a babér jelentésű szó. Engem általában zavar ez a fajta megfogalmazás, és azt mondanám: a görög daphni szó magyarul babér (jelentésű).
***
Mondom Tücsinek. A II. János Pál téren imádkozó mozlimok magatartása érthető. De ugyanígy érthető volna, ha a katolikus libanoniak, szírek számára miséznének a téren, vagy szentségimádást tartanának. Nekem ugyanígy érthető volna... És nekik...?                              
31. zsoltár: IMA A SZORONGATTATÁS IDEJÉN (A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak!... ments meg engem, hallgass meg, siess hozzám! Légy szabadító váram! ... vezess és irányíts... Kezedbe ajánlom lelkemet, te megváltasz, Uram...  tele vagyok félelemmel, tekintetem komor a gondtól, testem, lelkem összetörve... Gúny tárgya lettem ellenségeimnek, szomszédjaimnak szégyenük, barátaimnak félelmük. Akik az utcán látnak, kitérnek előlem. ... Olyan lettem, mint összetört edény... meg akartak ölni. De én benned bízom, Uram! ...Mily nagy a te jóságod, Uram, amit azoknak tartogatsz, akik félnek téged! ...befödöd őket ... megvéded őket ... Szeressétek az Urat mind!... Akik hűek hozzá, azokat az Úr oltalmazza, de bőven megfizet azoknak, akik elbizakodva cselekszenek. Legyetek erősek és bátor lelkűek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek! Közöm. Sűrűn alkalmazom a formulát: Ne hagyd, hogy szégyent valljak. ez az eredményes „vadász” ösztönvilága. Nem lehet tökéletlen, mert felfalják a vadak, mert kitúrják szerzett jogaiból stb... Mélyen az emberben van, elsősorban a férfinépben. Észre kell vennünk, hogy itt is Krisztus szenvedésének valamiféle prófétikus megfogalmazása szerepel. Pl. gúny tárgya lettem ellenségeimnek. Olyan lettem, mint az összetört cserépedény. Még annyit, hogy én igaz vagyok, azok gonoszak. Nincsenek árnyalatok. Azoktól félni kell, engem tehát védj meg azoktól. Gyerekes, romantikus, leegyszerűsítő ima, de attól még őszinte. Hogy miért gyermekes? Húgomnak két fia van, meg egy kisebb lánykája. Utóbbi odamegy az anyjához: Anya, verd meg a fiúkat. Mégis melyiket? Így az anya. Mire a lányka: Mind a kettőt! Ugyanez a zsoltár egyik témája, az Úr és emberek viszonylatában.