Mickey webnaplója

Láttam néhányszor a Titanic c. filmet. Nem igazán akarom felidézni a történéseket, hacsaknem slágvortokban. Ilyenekre gondolok: Boldog indulás, fényűzés (lejjebb nyomor), játékok, kártyázás, nagy evészet-ivászat, tánc, párhuzamosan dolgoznak a tolvajok, dolgoznak a tengerészek, a fűtők, stb. Dohognak a nagy gépek, fúrja előre magát a monstrum. Egyszóval az utasok mulatnak, a nők körül legyeskednek, poénkodnak s sok zenész szórakoztatja őket. Játszottak dél-amerikai táncokat, eljátszották a Firefly Rag-et, utóbb teljes beleéléssel a Közelebb, közelebb hozzád, Uram c. korált. Ők már tudták, hogy vészhelyet van, sőt még annál is vészesebb. Tudta a kapitány, tudták a tengerészek, s még néhány értelmesebb lény. De hogy valódi katasztrófával állnak szemben, arról az utasok ezrei csak a kézzel fogható tények hatására bizonyosodnak meg. Amikor már késő, sőt a későnél is később van. Hányszor fordult elő ez már a világtörténelemben, és még hányszor fog előfordulni. A kutya, patkány megérzi a veszedelmet, az ember sokszor süket és vak, hogy észrevegye. Arra gondoltam, hogy egyszer visszafelé kellene lejátszani a filmet. Hogy kapjanak az utasok még egy esélyt átgondolni viselt dolgaikat. Persze ez csak egy víziójellegű gondolatkísérlet. A lesz, ahogy lesz viselkedésmintára megidézem dióhéjban a Lukács ev. egyik paraboláját: Volt egy gazdag ember, aki naponta lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus, akit elutasított. Meghalt a koldus. Meghalt a gazdag is, és eltemették. A pokolban gyötrődve látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, küldd el Lázárt, hogy vízzel hűsítse nyelvemet. Ábrahám válaszol: Fiam, Lázár most vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, s nem lehet miatta átmenni. Akkor küldd el öt testvéremhez, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek. Á. válaszol: Vannak prófétáik, hallgassanak azokra! Ha pedig Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.” (Lk 16skk)  
Vannak megfordíthatatlan folyamatok. Több életünk viszont nincs, csak egy. Vannak továbbá katasztrófába sodró helyzetek. De jó lenne biztonságban élni, ami persze nem megy. Ezért különösen is óvatosan kell eljárnunk, amikor nagy földindulást tapasztalunk magunk körül.
47. ZSOLTÁR. ISTEN A VILÁG KIRÁLYA (A karvezetőnek – Korach fiainak zsoltára) Tapsoljatok, népek, mindnyájan kezetekkel, zengjetek Istennek ujjongó éneket! Mert félelmetes az Úr, a Magasságbeli, a nagy király minden ország felett. Letiporta előttünk a nemzeteket, lábunk elé vetette a népeket. Örökséget választott nekünk, dicsőséget Jákobnak, akit szeretett. Fölmegy az Isten örömrivalgással, az Úr a harsona szavával. Énekeljetek Istenünknek, zengjetek, énekeljetek Királyunknak, zengjetek! Isten az egész föld királya – zendítsetek hát ünnepi dalra! Isten királyként kormányozza a népeket, és szent trónján uralkodik. A népek fejedelmei egyesülnek Ábrahám Istenének népével, mert Istené a földön minden pajzs, ő a legfölségesebb. Közöm. Megint megdöntöttem a jelenbe átlógó, nekünk üzenő verseket. Isten valóban az egész föld királya. S ekként kormányozza a népeket. Ebből következően alapos a reményünk, hogy jó Gondviselő módjára hozza meg döntéseit és nem hagyja magára a földet. Ide asszociálom még Vörösmarty Vén cigányát, annak is ezeket a pesszimizmusba hajló sorait: „A vak csillag, ez a nyomoru föld / Hadd forogjon keserű levében, / S annyi bűn, szenny s / ábrándok dühétől / Tisztuljon meg a vihar hevében, / És hadd jöjjön el Noé bárkája, / Mely egy uj világot zár magába.” No, legalább a végén nyújt egy kis vigaszt: Noé új világát.