Holott náddal ringat,
holott csobogással,
kékellő derűvel,
tavi csókolással.
Lehet, hogy szerelme
földerül majd mással,
de az is ringassa
ilyen ringatással.
(József Attila: Ringató)
Holott?
Hol ott?
Hol? Ott?
Holott vagy most?
Egyszer így, egyszer úgy.
Ha ülök a moziban, látom a képek egymásutánját. Ha nincs vágás, maradok a jelenben miközben a filmtekercs a jövőből a múltba pereg jelent fürkésző szemem előtt. Lehet, hogy holott, de az is lehet, hogy egyszerre ringat, egyszerre csobog, egyszerre csókol, egyszerre derül fel mással, egyszerre ringat másokat mással. Az alany ugyanaz. Ha jó a sejtésem, JA versében egy ladik az, amely ezeket „történteti” – okozza. Különféle időpontokban készítettem fotókat az erkélyünkön szemlélődve. (Közzéteszem a fb-on.) Ám közös jellemzőjük, hogy itt, hogy most. Ha folyamatosan videóztam volna 24 órán át, a valóság folyamatos jelenét örökítettem volna meg.
Akár így, akár úgy. Ha a jelennek elébe ülök, magam is részese lehetek az örök jelennek. Csak nem szabad közben a múltba révedni, sem a jövő miatt aggódni.
61. ZSOLTÁR. A SZÁMŰZÖTT IMÁJA (A karvezetőnek húros hangszerre – Dávidtól.) Hallgasd meg kiáltásomat, Uram, figyelj imádságomra! A föld határáról kiáltok hozzád, mert eleped a szívem. Vezess arra a sziklára fel, amely túlságosan magas nekem! Oltalmam vagy, erős vár az ellenség ellen. Hadd lakhassam mindig a te sátradban, elrejtőzve szárnyaid alatt! Mert te, Istenem, hallottad fogadalmam, megadtad az örökséget, amit azoknak szántál, akik tisztelik nevedet. Napokra napokat engedj a királynak, s évei tegyék ki nemzedékek korát! Uralkodjék örökké Isten előtt, küldd védelmére kegyelmedet és hűségedet! Akkor majd folyvást dicsőítem neved, és mindennap beváltom fogadalmamat. Közöm. Dávid elesettségében szólítja az Urat: A föld határáról kiáltok hozzád. Tisztában van vele, hogy Isten oltalmazza őt. Továbbra is ezt kéri: védelmemre küldd kegyelmedet, hűségedet, én meg dicsőítelek érte. Ma is szükségünk van megtapasztalásokra, bizonyosságokra. Persze megkapjuk ezt a Mester tanításában, aki Tamásnak mondja: Boldogabbak, akik nem látnak és mégis hisznek. Ám a személyes imádság, kapcsolatfelvétel, és belső érzékenység kell ahhoz, hogy az Úr kopogtatását észrevegyük. Ő nem tolakodó valaki.
Utolsó kommentek