Mickey webnaplója

Assisi Szent Ferenc Naphimnusza a címbeli sorral indul. Kései druszája, Ferenc pápa enciklikát adott ki Laudato si’ címen. Magyar címét nem írtam ide (jobb lett volna a szavakat fordított sorrendbe tenni: Légy áldott). A jó pápa közérthető nyelven hozza tudomására tudósoknak, politikusoknak, híveknek és nem hívőknek, hogy a föld szemétdombbá vált, és hogy így van, ebben az emberi visszaélések súlyossága tapintható ki: érdekcsoportoké, önzésé, mulasztásoké stb.
Hogy helyreállítható-e még az állat- és növényfajok kihalása, a vizek, a levegő a föld mocskolása, az ingyenes erőforrások kizsákmányolása, azt nehéz megjósolni. De hogy tenni kell, és lesz, ami lesz, az parancsoló módon jelen van itt és most.
A romlások általános tényeit alapos elemzéssel állapítja meg a pápai körlevél. Hogy kiknek mi a tennivalójuk, alighanem az is kiderül a még el nem olvasott lapokból. Elsősorban a hatalmas potentátokat célozza az enciklika, amennyiben több helyütt felhívja a figyelmüket, hogy fejezzék be szűklátókörű magatartásukat, amely csak a profitra koncentrál, és minden egyebet figyelmen kívül hagy. A politikusoknak is megvan a szerepük a föld renoválásában, rekultiválásában. Tehát azt mondhatjuk, hogy elsősorban a nagypolitikát célozza a pápai irat. Ez igaz is, meg nem is. Szólítja a hétmilliárd kisembert, akiknek ugyanúgy feladtuk van a pazarlás megszüntetésében, mint a politikusoknak. Hatalmas tömeg ez, amely együtt mozdulva tehet azért, hogy élhetőbb és szebb legyen a föld. Tehát nem vonhatja ki magát senki a szemét eltakarításából. A hatalmon lévők döntési felelősségük miatt, a 7 milliárd ember a saját környezetének tudatos rendben tartásával tehet a földért.
Nincs mire várni.
***
- Úgy látszik, a kánikula időszaka kivételével magam is a nap szerelmese vagyok, miként egykor van Gogh. Élvezem a napon való sütkérezést, sétákat a verőfényben. Nem tehetek meg húsz lépést séta közben anélkül, hogy ökörnyállal ne ütköznék. A jó idő annyira kedvez a pókok szél által való elterjedésének, hogy közel-távol befénylenek ezek az irdatlan vékony pókszálak, amelyeket a lenge szellő fúj mindenfelé, hogy a pókparányoknak elégséges vadászterületük legyen. Ma ritkán találkozom az ökörnyál szóösszetétellel. Hol vannak már az ökrök, amelyekkel falun széltében-hosszában lehetett találkozni. Tényleg csurgott a nyáluk, elvékonyodva, mint kanálról a méz.
- Tegnap jól megfigyelhettem légynél kisebb szárnyasok rajzását is. A fenyő sötét árnyéka előtt megsütötte őket a nap. Vibrált a levegő, valósággal forrott, akkora tömegben villództak látszólagos összevisszaságban ezek az apró lények. Hol ritkultak, hol összetömörültek. Tudósoknak érdekes kutatási téma lehet megtalálni az okát, hogy mitől függ a tömegek mozgása, elsősorban is egymástól való távolságuk. Miért nem tömörülnek szorosan egymáshoz, s mi az a kohézió, amely mégis egyben tartja a sokaságot. Van „személyes terük”, aurájuk a muslicáknak is?      
65. ZSOLTÁR. HÁLAIMA (A karvezetőnek – Dávid zsoltára, ének.) Téged illet a dicsőítés Sionba- Istenem, neked tesznek fogadalmakat. Te meghallgatod a kéréseket, ezért bűnével terhelten hozzád siet minden ember. Vétkeink ránk nehezednek, de te megbocsátod őket. Boldog, akit kiválasztasz és fölemelsz, hogy csarnokaidban lakjék. Eltelünk házad javaival, templomodnak szentségével. Igazságosságodban meghallgatsz minket, Istenünk, segítőnk, s megrendítő, fönséges jeleket adsz. Te vagy a föld határainak reménye, s reménysége a távoli partoknak. Te, aki erőddel megszilárdítod a hegyeket, te, aki hatalommal övezed magad. Te csendesíted el a tenger morajlását, hullámainak vészjósló zúgását. A népek háborognak; félelem fogja el azokat, akik a föld határain laknak. Jeleid láttán öröm tölti el kelet és nyugat kapuit. Meglátogattad a földet és megitattad, áldásod bőségével elárasztottad. Isten patakja tele van vízzel; jó termést adtál gabonából, s a földet is előkészítetted: barázdáit megöntözted, göröngyeit simára porlasztottad, esővel fellazítottad, és a sarjadó vetést megáldottad. Jóságod koszorújával koronáztad az évet, kocsid nyomában jólét jár és bőség; pezsdülnek a puszta legelői, a dombok vígságba öltöznek; a réteket nyájak lepik el, a völgyekben gabona hullámzik. Minden ujjong és dalol színed előtt! Közöm. Dávid és mindenki, aki a zsoltárt mondja, hálálkodik Istennek, aki cselekszik. Miket is sorol Dávid? Íme: meghallgatod, megbocsátod kiválasztasz, fölemelsz, meghallgatsz minket, jeleket adsz, megszilárdítod a hegyeket, hatalommal övezed magad, elcsendesíted el a tengert, meglátogatod a földet és megitatod, áldásod bőségével elárasztod; jó termést adsz, s a földet is előkészíted: barázdáit megöntözöd, göröngyeit simára porlasztod, esővel fellazítod és a sarjadó vetést megáldod. kocsid nyomában jólét jár és bőség; pezsdülnek a puszta legelői, a dombok vígságba öltöznek; a réteket nyájak lepik el, a völgyekben gabona hullámzik. Minden ujjong és dalol színed előtt! A megdöntött részhez nem nyúltam érdemben: merő himnusz mindazokért a jókért, amelyekben Isten gondviseléséből részesedünk.