Mickey webnaplója

Holnap megnézik, hogy nem került-e trombus a szívhajlatomba. Egyszer ezen a vizsgálaton már átestem. Kissé komplikált, de sokat nem érzek belőle, mert kellemes kábulatban történik mindez. Sk előkészületet immár nem igényel. Beutaló megvan, laborleleteim frissek, az időpont megbeszélve, és feleség jön, mint erősség. Attól tartanak az orvosok, hogy utána könnyebbnek érzem a világot, mint amilyen. Lelkemre kötötték, hogy aznap ne vezessek, s érdemi tárgyalásokba se bocsátkozzam. Íme, a felhívás mindenkihez, aki akar tőlem valamit. Holnap próbálkozzanak, mert könnyű lesz levenniük a lábamról. Fogyókúrámnak kifejezetten kedvez, hogy éhgyomorra kívánják a szondázást elvégezni.
***
A BCG nemcsak oltás tüdőbaj ellen, hanem lezongorázható három zenei hang is. Miként a dl,rl,d azaz dollár eladó. Vagy a mts. Mit iszó’?
***
Tegnap megemlékeztem az esztergomi osztálytalálkozóról, s annak egy részéről, a Keresztény múzeumban tett látogatásról. A tárgyak sokaságának tobzódása rendesen igénybe vette szemünket, figyelmünket, az esztétikum befogadására való készségünket. Messze kiemelkedett a mezőnyből MS mester szárnyas oltára és még néhány korábbról már ismert alkotás, pl. a Madonna a mesebeli egyszarvúval című kép. Eddig nem nagyon izgatott, hogy a régiek milyen módon ábrázolták a személyeket. Miféle viseletben, s miért. Tegnap feltűnt egy 12. sz.-i gótikus Szűzanya-ábrázolás, és egy jóval későbbi. Az első azért, mert majd a XX: sz.-ban újra találkozunk azzal az egyszerűsítő „áramvonalas” stílussal, amelyet a faszobrász itt elővezet, az utóbbi pedig azért furcsa, mert Mária arca kissé naiv módon van megmintázva. Ez egy közeli felvételen jól látszik. Ebben az az érdekes, hogy az utolsó időkben, amikor a fotózás elterjedése megrövidíti a festők, szobrászok jövedelmét, attól kezdve a Mária-ábrázolások sokkal inkább törekednek a tiszta, kedves, és szerethető megjelenítésekre. Lehet, hogy csak azért gondolom ezt így, mert a műalkotásoknak csak a töredékét ismerem.     
74. zsoltár. AZ ELPUSZTULT TEMPLOM SIRATÁSA (Aszaf tanító költeménye) Miért vetettél el minket örökre, Istenem, miért lángol haragod ellenünk? ... a szentélyben mindent szétdúlt az ellenség, a gyülekezet helyén ellenségeid zajonganak, a bejárat fölé jelvényüket akasztották, a jelvényt, amelyet előbb nem ismertünk... próféta nincs többé, senki sincs közöttünk, aki tudná: meddig még? Meddig űz még csúfot, Istenünk, az ellenség? ... A tied a nappal, a tied az éj, te helyezted el a napot és a holdat. Te jelölted ki a föld határait, te alkottad a nyarat és a telet... turbékoló galambjaid életét ne dobd oda keselyűnek, szegényeid életéről ne feledkezz meg örökre! Tekints a szövetségre, hisz a mérték betelt... dicsőítse neved a szegény és a gyönge! Kelj föl, Istenem, vedd kezedbe ügyed. Közöm. A hívők életében is előfordul a feldobottság, majd az érzelmi vákuum, az elhagyatottság érzése. Ugyanez népekre is igaz. Egyszer fent, másszor lent. El odáig, hogy szétverik szentélyeit, lecserélik szimbólumait. A gonoszok és az igazak harca folyamatosan jelen van. Próbák és ellenpróbák, a nyugalom és a harcok olykor helyet cserélnek. A végső „győzelem”, a szereteté nem kétséges. Prohászka írja: „Hiszek a szeretet végső győzelmében.” Sok elmélkedésén volt túl, amikor így összegezte a megtapasztalásait.