Délelőtt befejeztem Bolky László Kegyelem és kalmárszellem c. könyvét. Igen kiszélesítette azt a szellemi horizontot, amelynek egy részét ismertem, vagy gyanítottam. Hosszas séta után a zalai dombságok kötelékében most fogok hozzá a testünk megrendszabályozását megreformáló orvosi könyvnek, dr. Tóth Csaba könyvének Paleolit orvoslás, Számolj le a betegségekkel. Még nem tudok róla beszámolni, de ígérem, megosztom tapasztalataimat, amennyi megosztható belőle. És most olvasás.
- ZSOLTÁR. (részl.) IMA SZÜKSÉG IDEJÉN (Ének, Korach fiainak zsoltára. A karvezetőnek a „Machalat” szerint énekelni – az eszrachita Heman tanító költeménye) Uram, hallgasd meg könyörgésem! Mert a lelkem tele gyötrelemmel… olyan ember vagyok, ki a végét járja... A sír mélyére vetettél, a sötétségbe, a szakadékba... Tán a holtakon akarsz csodát tenni? Fölkelnek még az árnyak, hogy dicsérjenek? … Ifjúkorom óta gyenge vagyok, s fenyeget a halál. Viseltem borzalmaidat és betegeskedtem. Közöm. Az elesettek kétségbeesett könyörgése. Igazából alapfok. Az istenfélelem bölcsessége. A kegyelembe való kapaszkodás tud túllendíteni rajta. Annak a tudomásulvétele, hogy Ő van, én meg nem voltam, csak lettem. Ki kell valahogyan kászálódni az énközpontúságomból. Megszülettem, következésképpen nyafoghatok, de a halál következménye születésemnek.
Utolsó kommentek