Fogyásunk lelassult, stagnál. Nem királyi többes ez, hanem hát ketten fogyunk. Elméletileg tudjuk, hogy mit (t)együnk: Akkor eszel, amikor éhes vagy, akkor is csak módjával. Azt próbáltam áttekinteni, hogy mi különbség volt a zalaszentgróti tartózkodásunk és az itthoni között? Igazából alig valami, de úgy látszik, ez az alig valami fontos. Ott naponta mérlegre álltunk, és szembenéztünk a mérleg szigorúságával. Tudtuk, hogy sor kerül rá, és aszerint is viselkedtünk. Mivel eredményesek kívántunk lenni, tettünk róla, hogy a mérleg ezt a tendenciát mutassa meg. Itthon kb. hetente álltunk a mérlegre. Először még némi fogyást mutatott, majd azt, hogy súlyunk megállapodott. Pedig nagyon vártam, hogy száz kiló alatt állapodjon meg a mérleg mutatója. Ez az induláskor elsőként belőtt álomhatár, egy közbülső cél, amit el kell érnem mielőbb. És mily csalódás, megtorpantam előtte, miként Bileám szamara.
Sietek kijelenteni, hogy utálok mérlegre állni. Nem természetes az, hogy az ember mázsálja magát. Ez igaz, meg az is, hogy az se természetes, hogy kb. 25 kilót akarok még fogyni. Már pedig ez a cél. Én meg „futok a pénzem után”. Ha már ledobtam szűk 20 kilót, nincs megállás. Tartok tőle, hogy sose lesz megállás, hacsak nem aljasul a megszokás szintjére a napi kajálás mértéke.
Van, ami magától megy, és van, amit meg kell csinálni. Úgy látszik, a fogyás nem megy magától. Szembesülni kell naponta az eredménnyel, s később se lehet teljesen az ösztöneinkre hagyatkozni ez ügyben.
Hát akkor ceruza papír elő, és mérlegre fel!
Ezen ne múljon a siker.
117. ZSOLTÁR. FELHÍVÁS DICSÉRETRE (Alleluja!) Áldja az Urat minden nép, minden törzs dicsőítse! Mert kegyelme hathatósan működik bennünk, és hűsége megmarad örökké. Közöm. Ha jól ismerem, ez a legrövidebb zsoltár, mindössze két mondat. Egyszersmind a Biblia legrövidebb fejezete. De hát ez csak kuriozitás. A lényeg: mit mond. Az első mondat az egész világ figyelmét felhívja az istendicsőítés fontosságára. A második tömören összefoglalja, hogy miért is. Az első: a kegyelem. Az egész világ Teremtőjének gondviselő kegyelméből áll fenn (minden kegyelem). A másik, az Isten nem téved, és nem téveszt meg senkit, és ebben abszolút. Hűséges. Nem is lehet más, hiszen ő az Isten.
2015.11.16. 05:31 emmausz
„Futok a pénzem után”
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr668081732
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek