A fogyókúra több mint játszma. Az emberi játszmák c.könyv egyik játszmája az alkoholistáé. Az alkoholistáé, akit egy jó nevű terapeuta vesz kezelésbe. A beteg új ruhát kap, rendes ételt, elvonási tüneteit tompító szereket. Az eredmények hamar sikerre vezetnek. A beteget meggratulálják ismerősei, hozzátartozói. az orvos konferenciát tart kezelési módszeréről, ahová meghívják a gyógyult beteget is. Itt is bezsebeli a neki járó elismeréseket. Minden normalizálódni látszik. Ám rövid idő múltával kényelmetlenül kezdi érezni magát a korábban ivós ember. Elmarad mindenféle személyre szóló elismerés, el a taps, el a meghívás. Ettől bánatos lesz, és hogy múlassa bánatát, úgy berúg, hogy tökrészegen találnak rá az árokparton. (De ha már árokpart, egy viccel fejezem be. Tehát ott hentereg az ébredő alkoholista, és így morfondírozik: Ha fel tudok állni, megiszok néhány sört, ha nem tudok felállni, hazamegyek.)             
Esetemnek lehet némi köze az előzőekhez. Ám nem akarom, hogy  játszma jelleget öltsön. Káros étkezési gyakorlatomat többé-kevésbé egy szuszra átalakítottuk. Mi jöhet még? Néhány kontroll? Sikerek? Beszámoló fogyásom történetéről, nehézségeiről, és arról, hogyan tudtam úrrá lenni ezeken? Taps a beszámoló után, taps környezetem elismeréseként, taps és gratuláció az elképedt rokonok részéről.
Aztán... csend.
Baljós, hatalmas csend.
Pedig lassan tovább fogyok. Se taps, se elismerés. Hogy gyógyszer nélkül volnék a korábbiakkal szemben? Megszoktam. Hogy könnyebb vagyok, mint annak előtte? Megszoktam. Mit mond környezetem némasága? Ilyesvalamit: „Lefogytál? Akkor örülj neki és csóváld a farkadat.” Persze ez durva, és nem is igaz, ám a lényeget jól fogja. Ha a fogyózás játszma volna, akkor a nagy büdös csönd után az következik, hogy már elég karcsú vagyok, abbahagyom a fogyózást, és ... és visszahízom seperc alatt a leadott kilókat. Ebben az esetben mi áll a háttérben? Az, hogy már minden elismerést bezsebeltem, fölösleges harcolnom az újabb kilókkal. No, ez volna a játszma. 
Ám testünk életmódszerű karbantartása ennél lényegesen több. Olyan tartást kíván, mint az anonim alkoholistáké. Közösségükben mindenki, aki hozzászól egy témához, így kezdi: én ... alkoholista beteg. Akkor is ezt mondja, ha tíz éve tiszta, s elmondja, hogy miféle akadályokat kellett legyőznie, s hova jutott. A dolog átfordítva a fogyósokra úgy néz ki, hogy legalább gondolatban meg kell fogalmaznunk magunknak: Én GYM, kövér ember, ámbár eredményeket értem el, számos buktatóval is szembesültem, és sokszor elestem a kulináris örömöktől megszédülve. Tovább kellene csökkentenem az adagokat, mert hozzászokott a szervezetem egy telítettségi szinthez, s egyelőre nem tudok alább menni. Miben is vétettem a szabályok ellen? Akkor is ettem, amikor nem voltam éhes. Főtt kolbász volt reggelire. Pompás. Ám egy lejárt határidejű ecetes tormával gazdagítottam az ízanyagot. Nem kellett volna. Nincs ecet, csak citrom van. Maga a kolbász paprikás volt. Jobb lett volna, ha nem az. Kinyitottam egy mustárt és megmártottam benne a kolbászt. Jó volt, de nem kellett volna. A mustár olajos mag, fokozottan kerülendő. Mézzel ittam a limonádét. Lehet, hogy a mézadag felette volt a napi megengedett szénhidrát mennyiségnek. Nem biztos, de gyanús. Máskor tehát szigorúbb leszek magamhoz. A mérlegre pedig ráállok, mert saját magamnak is úgy fogalmazok: a bizalom alapja az ellenőrzés.
119. zsoltár. A törvény dicsérete.
Jod
A te kezed teremtett és alkotott, adj nekem értelmet, hogy megértsem parancsaid. Örömmel néznek rám, akik félnek téged, mivel szavadra hagyatkozom. Megismertem, Uram, hogy végzésed igaz, s engem is jogosan aláztál meg. Éreztesd irgalmad vigasztalásomra, így ígérted ezt meg szolgádnak.
Irgalmad lebegjen fölöttem, hogy éljek, hiszen törvényed gyönyörűség nekem. Érje szégyen a gőgösöket, akik jogtalanul elnyomnak, ám én törvényedhez igazodom. Álljanak mellém, akik félnek téged, akik tekintettel vannak parancsaidra. Szívem tartson ki hűen végzéseid mellett, akkor nem vallok szégyent sohasem.
Kaf
Lelkem sóvárogja segítségedet és szavadban bizakodom. Szemem eped ígéreted után; mikor vigasztalsz meg? Olyan lettem, mint aszott tömlő a füstben, de rendelkezéseid nem hagyom el. Meddig kell még szolgádnak várnia, mikor ítélkezel üldözőim felett? A gőgösek vermet ásnak nekem, azok, akik nem élnek törvényeid szerint. Parancsaid mind igazak, segíts azok ellen, akik álnokul üldöznek. Majdnem eltöröltek a föld színéről, de nem tágítottam törvényeidtől. Irgalmadból újjáéledek, s megtartom szád bizonyságait. Közöm. Néhány – nekem szembetűnő – mondat: adj nekem értelmet, hogy megértsem parancsaidat. Az isteni törvények megértése kicsit magának az Istennek a megértése is – annak ellenére, hogy tudjuk, az ő útjai nem a mi útjaink, az ő gondolatai nem a mi gondolataink. És egy másik: Irgalmadból újjáéledek. Mindennap tápászkodnunk kell. Mindennap Isten irgalmából újjá kell élednünk. Mindennap meg kell térnünk, azaz lelkünk finomhangolását továbbfejleszteni.