A Belső várkastély nyolc A/4es terjedelemben való összefoglalója megtalálható az interneten:
http://hortuscarmeli.blogspot.hu/2011/06/avilai-szent-terez-belso-varkastely.html
Ebből idézem Lagrange Derridou véleményét:
„Ha a Szentháromság valóban jelen van bennünk,
ha az Ige ténylegesen testet öltött, meghalt értünk és valóban jelen van az Oltáriszentségben,
ha a misében mindennap szentségileg felajánlja Magát értünk,
ha Önmagát mint ételt adja nekünk –
ha mindez igaz,
akkor csak a szentek azok, akik teljesen rendben vannak, minthogy az élet sötétségei és nehézségei közepette gyakori, mintegy tapasztalati tudáson és az állandóan növekvő szereteten keresztül felfogott isteni jelenlét által élnek. S az Istennel szorosan egyesült élet lényegi minőségében messze nem tűnik valami alapvetően rendkívülinek, hanem egyedül ez látszik teljesen normálisnak.
Mielőtt elérnénk ezt az egységet, olyanok vagyunk, mint egy még félálomban lévő ember, aki nem tud valóban és eléggé élni a nekünk adott hatalmas kinccsel és az egyre újabb kegyelmekkel, amelyeket azok kapnak, akik nagylelkűen akarják követni a mi Urunkat.” (REGINALD GARRIGOU-LAGRANGE)
Ezt a tömény megállapítást fejti ki Avilai Szent Teréz (2015-ben üljük születésének 500. évfordulóját) fenti című könyvében, amennyiben végigkíséri a szentté levés fázisait, buktatóival együtt. Maga a könyv is eksztatikus mű. Mint írják a fordítók, gondolatai alig követhető módon csaponganak, egyes mondatoknak nincs vége, stb. Mégis a vallásos irodalom remekműve, mert isteni ihletésű, mert olyan szavakkal ki nem fejezhető tényeket önt szavakba, amelyek mégis csak elkalauzolnak egy csak kevesek által megélt univerzumba, az isteni miliőbe, az Istennel való találkozás misztikájába.
Én itt elszegem a további ismertetéseket, bár a hangos könyvet naponta hallgatom, nem elhamarkodva, nem túlságosan sietve.
***
Viszont jelentem, hogy befejeztem Rockenbauer Pál útikönyvét, a Szívességből a mediterránban címűt. Így aztán újra rácuppantam Th. Mann: József és testvéreire. Nos, ennek olvasását se sietem el.
***
Súly: bő 97 kiló.
Az idő javul, a héten nem lesz szükségem rá, hogy a garázs feletti erkély oltalma alatt parkoljon a kocsi, mert nincs jegesedési veszély.
125. ZSOLTÁR. ISTEN VÉDELMEZI ÖVÉIT (Zarándokének) Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint Sion hegye, amely nem inog meg, hanem áll örökké. Jeruzsálemet hegyek övezik: így veszi körül az Úr népét most és mindörökké. A gonoszság uralma nem marad meg azon a földön, amely az igazaknak jutott: nehogy az igazak keze is a gonosz után nyúljon. Tégy jót, Uram, a jókkal, azokkal, akiknek a szíve tiszta! De akik hajlanak a görbe utakra, azokat űzd el, Uram, a gonosztevőkkel együtt! Békesség Izraelnek! Közöm. A hegytetőre épült város biztonságos. Közel az éghez, ahol az Úr lakik (ez persze absztrakció), biztonságos, mert nem lehet titokban megtámadni. A hegytetőről ugyanis lelátni a hegy lábáig. A hegy kősziklákból áll. Az okos ember sziklára építi a házát, a ház szegletköve az Úr. A Mester kinyilatkoztatása óta tudjuk, hogy a szegletkő maga Jézus Krisztus.
2015.11.29. 10:35 emmausz
Csak a szentek...
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr88123992
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek