Mickey webnaplója

Ferenc pápa ma nyitja meg az irgalmasság évét. Az erre az eseményre írt bullájából (Misericordiae vultus) szemezgetek nekem hangsúlyos részleteket. 
in 15. p. Őszinte vágyam, hogy a keresztény nép a Jubileum ideje alatt elmélkedjen az irgalmasság testi és lelki cselekedeteiről, hogy lelkiismeretünk – mely gyakran elszunnyad a szegénység drámája előtt – fölébredjen, és egyre mélyebbre hatoljunk az evangélium szívébe, ahol a szegények az isteni irgalmasság különleges kedvezményezettjei. Az irgalmasság testi cselekedetei: jóllakatni az éhezőket, megitatni a szomjazókat, felöltöztetni a ruhátlanokat, befogadni a jövevényeket, ápolni a betegeket, meglátogatni a rabokat, eltemetni a halottakat. Az irgalmasság lelki cselekedetei: jó tanáccsal ellátni a bizonytalanokat, tanítani a tudatlanokat, inteni a bűnösöket, vigasztalni a szomorkodókat, megbocsátani a bántásokat, türelemmel elviselni a kellemetlen embereket, imádkozni élőkért és holtakért. Ezek alapján ítélnek majd felettünk: Adtunk-e enni az éhezőnek és inni a szomjazónak? Befogadtuk-e a jövevényt és felöltöztettük-e a ruhátlant? Áldoztunk-e időt a betegek ápolására és a rabok meglátogatására (vö. Mt 25,31–45)? Ugyanígy megkérdezik majd tőlünk, hogy segítettünk-e megszabadulni a kétségektől, amelyek a magány forrásai és gyakran félelmet keltenek; képesek voltunk-e legyőzni a tudatlanságot, melyben milliók élnek, elsősorban azok a gyermekek, akik nem kapják meg a szükséges segítséget a nyomorból való kiemelkedéshez? Ott voltunk-e a magányos és gyötrődő ember mellett, megbocsátottunk-e a minket megbántóknak, és elutasítottuk-e a bosszúállás, a gyűlölet minden formáját, melyek erőszakhoz vezetnek – Isten példáját követve, aki annyira türelmes velünk? Türelmesek voltunk-e, és végül rábíztuk-e az Úrra imádsággal fivéreinket és nővéreinket? Ezen „legkisebbek” mindegyikében maga Krisztus van jelen...
in 16. p.: „A Szentév magával hozza Jézus küldetésének gazdagságát, mely a próféta szavaiban visszhangzik: vigasztaló szót és gesztust hozni a szegényeknek, hirdetni a szabadulást a modern társadalom új rabszolgaságában sínylődőknek, visszaadni azok látását, akik nem látnak, mert csak magukra gondolnak, és visszaadni azok méltóságát, akiket megfosztottak tőle. Jézus prédikációja újból láthatóvá válik a hit azon válaszaiban, melyeket a keresztényeknek tanúságtételükkel kell megadniuk. Kísérjenek bennünket az Apostol szavai: „Aki irgalmasságot gyakorol, tegye örömmel” (Róm 12,8). ...
in 17. p. Izajás sorait elmélkedjük át az imádság, a böjt és a szeretet évében:
„Tudjátok, milyen az a böjt, amelyet én kedvelek? Ezt mondja Isten, az Úr: Törd össze a jogtalan bilincseket és oldd meg az iga köteleit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát! Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől! Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged. Előtted halad majd igazságod, és az Úr dicsősége lesz a hátvéded. Akkor, ha szólítod, az Úr válaszol, könyörgő szavadra így felel: »Nézd, itt vagyok!« Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, ha odaadod az éhezőnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verőfényre változik. Maga az Úr vezérel szüntelen, s még a kietlen helyeken is felüdít. Erővel tölti el tagjaidat, olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek vize nem apad el soha” (Iz 58,6–11)
Jelentem, hogy a szent év megnyitásának a napján érkeztem el a nagy hálaénekhez, amely Isten irgalmáról szól. Teljes terjedelmében közlöm.
136. ZSOLTÁR. A NAGY HÁLAÉNEK (Alleluja!)
Áldjátok az Urat, mert jó: irgalma örökké tart.
Áldjátok az istenek Istenét: irgalma örökké tart.
Áldjátok az urak Urát: irgalma örökké tart.
Csak ő tesz csodát: irgalma örökké tart.
Ő alkotta bölcsességében az eget: irgalma örökké tart.
Ő teremtette a földet a víz fölé: irgalma örökké tart.
Ő teremtette a nagy világítókat: irgalma örökké tart.
A napot, hogy kormányozza a nappalt: irgalma örökké tart.
A holdat és a csillagokat, hogy kormányozzák az éjt: irgalma örökké tart.
Lesújtott Egyiptom elsőszülötteire: irgalma örökké tart.
Izraelt kivezette közülük: irgalma örökké tart.
Erős kézzel és fölemelt karral: irgalma örökké tart.
Kettéválasztotta a Vörös-tengert: irgalma örökké tart.
Középen átvezette Izraelt: irgalma örökké tart.
A fáraót és seregét a vízbe taszította: irgalma örökké tart.
Népét a pusztába vezérelte: irgalma örökké tart.
Nagy királyokat vert meg: irgalma örökké tart.
Hatalmas fejedelmeket győzött le: irgalma örökké tart.
Szichont, az amoriták királyát: irgalma örökké tart.
És Ogot, Básán királyát: irgalma örökké tart.
Országukat örökségül adta: irgalma örökké tart.
Örökségül Izraelnek, az ő szolgájának: irgalma örökké tart.
Megemlékezett rólunk szükségünkben: irgalma örökké tart.
Megmentett ellenségeinktől: irgalma örökké tart.
Táplálékot ad minden testnek: irgalma örökké tart.
Áldjátok az egek Istenét: irgalma örökké tart.
Közöm. Furcsa olvasni ilyen sorokat: A fáraót és seregét a vízbe taszította: irgalma örökké tart. De hát régi korban íródott, ráadásul az ő gondolatai nem a mi gondolataink, tettei nem a mi tetteink.
A II. János Pál által szentté avatott Faustyna Kowalska, krakkói nővér hirdette meg az isteni irgalmasság fontosságát. A nővérnek látomása volt, melyben Jézus arra kérte, hogy készíttessen el róla egy festményt, amely kezeit a belőle áradó fehér és rózsaszín? sugarakkal ábrázolja a Mestert. Feliratot is készíttetett hozzá ezzel a szöveggel: Jézus, bízom benned. Azaz Jézus, bízom irgalmas szeretetedben. Majd azt is értésére adta: Aki nem bízik Isten irgalmasságában, annak igazságosságával kell majd szembesülnie.
Továbbá, hogy Isten irgalmassága meghaladja igazságosságát.
Ennyire fontos az irgalmasság.
Részünkről is!