Mickey webnaplója

Mostanában, amióta mindketten nyugdíjban vagyunk, megszaporodott a szabadon használható személyes időkeretünk. Nem mondom, hogy folyamatosan egymás sarkában járunk, lesve, hogy ki mit keres, és hogy segíthetünk-e a megtalálásban. Nem mondom, hogy lessük, kinek milyen telefonhíre keletkezett, de ott ülünk értetlenül a készülékkel babráló közelében, és lessük, mi hír járja. Szegény feleségemnek ráadásul elég lehet kibírnia egyes dolgokról alkotott, olykor kritikus véleményemet. Ezek egyike évenként ismétlődik, gondolom, már nagyon unj: Ez a napokban a Luca-napi búzavetés. Kell hozzá cserép, kell hozzá búza, kell hozzá föld. Ha ezek megvannak, csak el kell vetni a magokat, locsolgatni, mert könnyen kiszárad, és mi van akkor, ha karácsonyra nem nő meg tíz-tizenöt centisre. Meg kell a búzának nőni. Ám eljön a karácsony, és csakúgy, mint a karácsonyfát, kidobjuk mindkettőt. Az előzőt, mert abbahagyván a locsolást, mert kinőtte a cserepet, a búza elszárad, szemétre kerül. A karácsonyfa pedig hulló levelei miatt, és mert az ünnepkörnek vége van.
Nos, öcsém kicsi és érdeklődő gyerek volt. Történt, hogy magot ültetett akkor már iskolás bátyánk. Hogy ne legyen útban, anyánk feltette a konyhakredenc tetejére. Öcsénk pedig tudásszomjától hajtva felkapaszkodott a kredenc (pohárszék, ismerős még ez a szó?) alsó felének a tetejére. Aztán egy rossz mozdulat, és a megingott felsőrészről legurultak az üres lekváros-befőttes üvegek, és a konyhakövön ripityára törtek. Lett is ebből nagy kavalkádé. A csörömpölésre átjött nagyanyánk (grószi) a szomszédból, és a maga vehemens módján – hangja ma is a fülemben cseng – adta értésére öcsénknek: „Ha apád volnék, majd jól eldöngölnélek”.
Nem tudtuk, valójában mi is történt, csak azt, hogy a fiú felmászott, kárt csinált. Pedig beeshetett volna az a pozitív gondolat is, hogy neki nem esett baja, sőt a bútor felső része sem zuhant a kövezetre, minden kerámiaedényt összezúzva. Évtizedekkel később mesélte el az öcskös, hogy tényleg az érdeklődés vitte a magasba. Szerette volna látni, vajon szárba szökkent-e már az elültetett bab.
Ennyi történt.
Tücsi két cserépbe szórt búzát, a maradékot meg egy átlátszó pohárba dugta le. Ez utóbbi jól mutatja, hogy mi történt a föld alatt, hogyan vált semmivé a mag szikanyaga és mi látszik a talajszint fölött. Olyan precízen mutatkozik a folyamat, mint az állatkerti, üveg mögött látható hangyaboly, mely érzékelhetővé teszi a boly életét.
Nem kell székre, kredencre állni, mert lefotóztam a poharat, s mutatom a FB-on.
Ízelítő a Bölcs 3-ból: A bölcsesség elnyerésének útja. Fiam,... a szeretet és hűség ne hagyjon el soha,... és írd fel a szíved táblájára. ... bizalmadat Istenbe vesd, saját értelmedre ne igen hagyatkozz. próbáld fölismerni, akkor egyenessé teszi ösvényedet. Tiszteld meg az Urat minden vagyonodból, minden bevételed elsejéből. Csűrjeid akkor megtelnek gabonával, s kádjaidból kicsordul a bor. Ne hárítsd el, fiam, az Úr intelmét, és ne állj ellen a dorgálásának. Az Úr megfeddi azt, akit szeret, mint apa a fiát, akinek jót akar.
A bölcs ember örömei
Boldog ember, aki megtalálta a bölcsességet... jobb kezében a hosszú életet tartja, a balban meg a vagyont és a dicsőséget, útjai barátságos utak, mindenütt jólétben van. ... Az Úr bölcsességgel alkotta a földet, értelemmel tette az eget szilárddá. ... vigyázz a bölcsességre... Így biztos léptekkel jársz utadon, és nem botlik meg soha a lábad... Mert az Úr  vigyáz a lábadra, nehogy tőrbe essék. ... A rossz úton járóktól iszonyodik az Úr, az igazakkal meg jó barátságban él. ... van a gonosz házán, az igazak otthonát megáldja. Megtiszteltetés lesz a bölcsek osztályrésze, megszégyenülés a balgák öröksége. Közöm. Ebben a fejezetben is bizonygatja, hogy az igaznak áll a zászló, a gonoszok életében nincs köszönet.  Megtiszteltetés a bölcsek osztályrésze, megszégyenülés a balgáké. Ebben szerepel az az inkriminált gondolat is, amely ellen annyit fenekednek az individualista Európában: Az Úr megfeddi azt, akit szeret, mint apa a fiát, akinek jót akar. Nem bizonygatom igazát, csak megkérdezem halkam: Van-e egyetlen ember vajon, aki verés nélkül cseperedett fel? Ha nincs, érdemes elgondolkodni rajta, hogy egy idejében kapott fenekes emlékezetes maradt-e, észhez térítette-e, avagy durvává tette finom lelkét? A kérdés felveti a szülők felelősségét is, mert jaj nekik, ha botrányt kelt viselkedésük. Ám a kiállt nehézségek edzik a lelket, az ellenálló képességet.