Mickey webnaplója

Némileg meglepett, de ma van a napforduló. Mégpedig hajnali 5.48-kor. Ez kb. annyit jelent, hogy egy néhány napig nagyjából stagnál a napkelte (ma 7,29) és a napnyugta (ma 15.55), hogy azután elkezdjen hosszabbodni. De ha már statisztika: Reggel itt +4 C-fok van. Idén kizárható, hogy fehér legyen a karácsony. Az üzletközpontokban bőven lehet hó-sprayt kapni, akit zavarna a szürkeség.
Súlyom pontban 95,0 kiló.  Nem rossz, bár olykor siettetném a tempót. Viszont belátom, hogy a fogyás aránytalanságokhoz vezet. Borotválkozás közben a tükörbe, és hogy könnyebben szabaduljak meg szúrós szőrömtől (jönnek du. az unokák), felfújtam az arcomat, hogy feszüljön rajta a bőr. Sikerült. Szavamra mondom, úgy néztem ki, mint egy évtizedek óta zenélő szaxofonos. Rólam most nagyon könnyű karikatúrát fotózni.
Befejeztem a Gárdonyiról szóló monográfiát. Előttem újabb két nyitott könyv (olvasásukba korábban belekezdtem): Egy önéletrajzszerű Lator László kötet, és egy indiánokról szóló: Isi az utolsó vadember, és egy nyitatlan (Horthy Miklósné 1944–45-ös, kézzel írt naplója). Csak szépen, sorjában!
Gárdonyira még vissza kellene térnem, olyan sok szép gondolatot fogalmazott meg. Csakhogy utólag kellene összegereblyézni zömüket, mert későn kezdtem el jelölni őket, írhatom némi önváddal, de nincs okom védekezni, mert egy könyv olvasásának a kezdetén nem igazán lehet tudni, hogy mire koncentráljon az ember. Így a jelölésekkel is óvatosan kell bánni.
Cheer up, akár mekkora tél jön, a hosszabbodó nappalok optimistává tesznek. Nem mintha sötétben nem dobna ki az ágy. Anyánk gyakran emlegette: fiacskám, öt óra alvás úrnak és rabszolgának elegendő. továbbá: Allah kiadagolta minden egyes embernek saját alvás és ételmennyiségét. Aki hamarabb elfogyasztja a rendelkezésére adott időt vagy ételt, annak vége. Érdekes módon mindkettő meghatározó napjaimban. Tartósan fogyni kívánok, és csökken az alvásidőm. Most kb. hat órát alszom naponta. Így hát elég meglepő nekem a reggeli himnusz szövege: Ragyogva fénylik már a nap. Értelemszerűen ezt kellene mondanom: Ragyogva fénylik majd a nap... És az esti himnuszé: Immár a nap leáldozott... helyett: Immár a nap leáldozott vagy hét órával ezelőtt...
Ízelítő a Péld 8-ból
A bölcsesség második megszemélyesítése.
A bölcsesség fönt a magaslaton az út fölött, ott áll, ahol az utak keresztezik egymást. A város kapuinál, a kapuk nyílásánál hangosan kiáltja: Intelmemet vegyétek szívesebben, mint az ezüstöt, legyen a tudás kívánatosabb az aranynál, mert a bölcsesség jobb a korallnál, nem érhet föl vele semmilyen drágaság.”
A királyi bölcsesség
„Nekem, a bölcsességnek birtokomban van az eszesség, én találtam fel az éleslátás tudományát. Általam kormányoznak a királyok, és tesznek igazságot a tisztségviselők. Azoknak, akik szeretnek, vagyont adok és megtöltöm csűrjeiket.”
A teremtő bölcsesség
„Alkotó munkája elején teremtett az Úr, ősidőktől fogva, mint legelső művét. Az idők előtt alkotott, a kezdet kezdetén, a föld születése előtt. Ott voltam mellette, mint a kedvence, napról napra csak bennem gyönyörködött, mindig ott játszottam a színe előtt. Ott játszottam az egész földkerekségen, s örömmel voltam az emberek fiai között.”
Utolsó hívás
„Nos, hát, fiaim, legyetek bölcsek! Boldog az az ember, aki hallgat rám. Aki megtalál, az életet talál, aki vét ellenem, saját lelkének árt, akik elvetnek, a halált kedvelik.” Közöm: A lényeg a harmadik részben található: Alkotó munkája elején teremtett az Úr. ebből következik, hogy a bölcsesség a Lélektől van, sőt Ő maga a bölcsesség. Hogy is szól az Ószövetség második mondata? A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Salamon csak felfedezte azt, aki van, aki volt az idő kezdetekor: hogy Isten Lelke maga a bölcsesség. Belőle részesedünk többé-kevésbé, ha hagyjuk, hogy átjárjon minket.