Tudom, tudom, hogy így van. Ha mi egyszer elkezdünk egymásnak mindenféle jókat kívánni egy jeles nap alkalmából, a kívánságok változatainak se szeri se száma. Mindenki keresi azokat a minőségeket és tartalmakat, amelyeket fontosaknak tart ahhoz, hogy a személyes jelenléte…
2015.04.04. 19:59 emmausz
...et resurrexit tertia die secundum Scripturas
Szólj hozzá!
2015.04.04. 07:50 emmausz
Húsvét előtt
Nagycsütörtök. Az eucharisztia alapításának ünnepe. (Vegyétek és egyétek, ez az én testem, igyatok ebből a kehelyből, ez az én vérem kelyhe...) Ám az utolsó vacsora nem ezzel kezdődik, hanem azzal, hogy Jézus kötényt húz, tálba vizet tölt és elvégzi a rabszolgák munkáját: Megmossa a vendégek,…
Szólj hozzá!
2015.04.03. 16:10 emmausz
Mikroklíma
Kicsit olyan a házassági évfordulónk, mint a többször megtartott karácsony. A munkahelyen, az iskolákban, az üzletközpontban, az óvodában, a rendezvényeken, a templomban, otthon, több generáció családi találkozójaként. Mire vége az utolsó megemlékezéseknek is, alig…
Szólj hozzá!
2015.04.02. 07:51 emmausz
Negyvenhárom
Mondtam már, hogy az idő újabban felgyorsult. Évek, évtizedek múlnak el ebben a tempóban: tak – tak. A mai évforduló is ilyen, bár mi húsvétvasárnap esküdtünk ezen a napon és 43 éve. Amikor azt mondom, hogy tak-tak, arra gondolok, hogy néhány nagyobb ív emelhető ki…
2 komment
2015.04.01. 14:54 emmausz
Nagyhétre
Via crucis
I. stáció: Pilátus halálra ítéli Jézust
Az ember az olyan kiélezett helyzetben, mint Jézus volt Pilátus előtt, feltehetően megpróbálja végiggondolni, milyen taktika segíthetné abban, hogy az ellene felhozott vádak ellenére életben maradjon és megszabaduljon az…
Szólj hozzá!
2015.03.31. 09:31 emmausz
III. 31. Vettem egy zacskó export-kekszport
A számítógép, bár nem számítottam rá, kijelezte, hogy ma március 31. van. Nekem a dátum láttán az egyszer már megidézett főiskolai tanárom habitusa jelent meg. Olyan bőbeszédű volt, hogy saját maga megfegyelmeztetése céljából megbízott egy diákot, meghatározott ütemben…
Szólj hozzá!
2015.03.30. 09:47 emmausz
Duna-parti sétáim egykor és ma
Lemenni a Duna-partra jó 25 éve, ideköltözésünk idején kész felüdülésnek számított. Hamar odaértünk, vonzott a látvány, mágnesként a Duna, jókedvűen igyekeztünk a partot mielőbb meglátni. Telt-múlt az idő, egyre fáradságosabbnak találtam a partra való sétát.…
Utolsó kommentek