Olyasmikkel kezdődött, amit a szakirodalom gadgetnak, egyfajta giccsnek nevez. Ezek közös tulajdonsága a multifunkció. Kicsit ez, kicsit az, de igazán semmiben sem profi. Korábbról néhány. Négyszínű golyóstoll mini-betétekkel. Vékonyak, rövidek voltak, hamar beszáradtak. Kutyaól, ami egyben persely. Golyóstoll benne folyadék, öltözős-vetkőzős nővel. A maiak közül az alkalmazott elektronika a legszélesebb távlatokat megcélozó alkalmazásokban. Ki-ki tegye a szívére a kezét és próbálja őszintén megválaszolni a kérdést. A korábban megismert számítógépei adta alkalmazási lehetőségeket vajon megismerte-e? Én kapásból nem et mondok a magam részéről. Kell a számítógép, mert írhatok rajta, az írást megőriztethetem vele, akár kinyomtathatom. Ismerem a böngésző programot, még számolni is tudok. De hányféle program létezik még? Pl. excel. Alig-alig ismerem a benne rejlő tudást. Nem ismerem az újabb fejlesztésű programokat. Hol vagyunk már a 486-os kapacitásától, a pentiumokon, stb. Ami közös bennük, hogy egyiket sem ismertem meg mélységében, mert ugyanazt vártam el tőlük, mint amit az előzőekben vázoltam. Lépjünk tovább: Adva a mobiltelefon. Esküszik-e rá valaki, hogy ismeri telefonja valamennyi alkalmazási módját tudása vertikumát teljes mélységében? Fogadjunk, hogy alig valaki. Adva a tévé, a rádió, az órabeállítások módja. Ahány készülék, annyiféle rendszer, annyi metódus. Annyiféle csatlakozás, annyiféle tudás. Mi pedig próbálunk elevickélni az információs dzsungelben. Ugye milyen reménytelen?
Pazarlunk az idővel. Akarva akaratlan belebotlunk az új, a sokkal többet tudó, a sokkal bonyolultabb gépek kezelésének megtanulásával. Nem megy persze maradéktalanul, mégis ha valaki kiszámolná, életünk mekkora részét töltjük ezeknek a megismerésével, meglepődne. Két civilizációs dolog még, amivel az előzőeket kiegészítem. Egyik informatikus, egy rendszergazda említette, hogy a számítógépek meghibásodásával, a programok megismerésével való bajlódás kb. annyi időt rabol el, mint amennyi időt megtakarítunk használatával. A másik kicsit hasonló. Valaki kiszámította, hogy ha a szgk.-val való utánajárás mindegyikét figyelembe veszi, kb. 4 km/h sebességgel számolhatunk (telefonálások, rendszámcsere, vizsgálatok, szerviz, jogosítvány, téli-nyári gumicsere, orvosi alkalmassági stb, stb).
Pazarlunk az idővel úgy is, hogy az elektronikai információkat továbbító masinák (PC, TV, simogatós és nyomogatós telefonok) előtt üldögélünk naphosszat. Lassan elfeledjük a társalgást, a társakat, a társadalmi életet. Tudatunk beszűkülése az eredmény.
Feledjük a hallatlanul értékesebbeket, a társakat, valahogy úgy, mint az egyik O’Henry novellában. Az agglegény könyvelő úgy belepistult a folyamatos számolásban, hogy egy szórakozott pillanatában elfeledte, hogy felhagyott szingli életével, és megnősült. Így hát feltekintve az előtt tornyosuló irathalmazból tekintete rátévedt kolléganőjére, elöntötte a vágy a szívét, s megkérdezte tőle: Hozzám jönne feleségül? Mire a nő: De hát szívem, van annak már vagy egy hónapja is, hogy feleségül vettél.   
Préd 5. f. Ne szóljon elhamarkodottan a szád, és a szíved ne siessen a szóval Isten előtt; mert Isten a mennyben van, te meg a földön. Ezért légy kevés beszédű! A sok tevés-vevés álmokhoz vezet, a sok szóbeszéd meg esztelen kijelentésekhez. Ha valamit megfogadtál Istennek, ne mulaszd el a teljesítését. Mert Isten nem leli kedvét a bolondokban. Amit megfogadtál, azt tartsd meg! Jobb, ha egyáltalán nem teszel fogadalmat, mint ha megfogadsz valamit, és nem tartod meg. Ne hagyd, hogy a szád bűnbe vigyen, és ne mondd a követnek: „Tévedés volt!” Különben megharagszik az Isten kijelentésed miatt, és megsemmisíti kezed művét. Ennyi álom, ennyi hiábavalóság; sok a szóbeszéd és a szélkergetés. Tehát féld az Istent! Ha látod, hogy elnyomják a szegényeket, és semmibe veszik a törvényt és az igazságosságot, ne csodálkozz rajta. Azt fogják neked mondani: az egyik fölöttes fölött egy másik van, és mind a kettő fölött egy még följebb való. A közjóra fognak hivatkozni és a király szolgálatára.
A pénz
Aki szereti a pénzt, az soha sem kap elég pénzt, és aki szeret szerezni, annak sohasem elég a jövedelme. Ez is hiábavalóság! Ahogy nő a vagyon, szaporodnak a pusztítói. És mi haszna van a birtokosának? Csak a szeme elégül ki. A dolgozó ember álma édes, akár keveset, akár sokat eszik. De a gazdagot jóllakottsága nem hagyja aludni. Van egy szörnyű baj, amit a nap alatt láttam: a gazdagság, amit a tulajdonosa a vesztére tartogat. A gazdagság ugyanis valami szerencsétlenség folytán elvész, és ha fia születik, ennek nem marad semmi. Mezítelenül született, s úgy megy el innét, amint jött. Abból, amit fáradsággal szerzett, semmi sem marad a kezében. Az is rettenetes nyavalya, hogy úgy kell elmennie, ahogy jött. Mit használ hát neki, hogy szelet hajszol? Így minden napját sötétben és gyászban, kedvetlenségben, betegségben és bosszúságban tölti el. Nos, megállapítom: az a jó, amiben az embernek része lehet, ennyi: egyék-igyék, és érezze magát jól minden fáradozás közepette, amely adódik a nap alatt, életének azon a néhány napján, amelyet Isten ad neki, mert ez az osztályrésze. Igen, ha valakinek Isten gazdagságot és vagyont adott, és megengedte, hogy élvezze, és kivegye részét belőle, és örömét találja munkájában: ez Isten ajándéka. Mert az ilyen nem sokat törődik élete napjaival, mivel Isten örömmel tölti el szívét. Közöm. A szűkszavúságról. A sok szóbeszéd esztelen kijelentésekhez vezet. Bizony megbántam már sokszor, hogy leírtam vagy mondtam olyasmit, amit nem kellett volna. Jobb, ha nem teszel fogadalmat. Jobb. Nemegyszer megbántam felelőtlen kijelentésemet. A pénz. Aki szereti a pénzt, az soha sem kap eleget belőle. Hogy néz ki ez ma? Fizetésemelést!!! Kérdésem: Mondja meg már valaki, mikor volna megelégedve fizetése nagyságával? A gazdagság és a szegénység egyaránt Isten ajándéka.