Mickey webnaplója

Régóta küszködöm a kilóimmal. Számos élményem fűződik egy-egy akaratlan találkozáshoz. Hol a Békásmegyeri gáton sétálva, hol a HÉV-en, hol pedig az üzletközpontban futok össze még nálam is dagadtabb emberekkel. Akad köztük nő és férfi, ritkábban idős, sűrűbben középkorú. Hallom szuszogásukat, látom rengő hájukat, vastag lábukat, széttaposott cipőjüket, és sajnálom őket. Mindegyiket. Részben sorstársak, részben folyamatosan szenvedő valakik, akikre tekintve óhatatlanul Tersánszky J. J. Misi mókus kalandjaiban szereplő, magatehetetlen, kövér mókusok jutnak az eszembe. Éppúgy kiszolgáltatottak, éppúgy harcra képtelenek, mozgásban korlátozottak – akár fiatal létük ellenére. De ha én sajnálom őket, milyen érzése lehet egy jó diagnosztának, egy orvosnak, aki ránéz az illetőre, és szemébe mondhatná az illetőnek, hogy jó, ha megéri a tavaszt. Mondhatná, de nem mondja. Mondhatná, kivált, ha ismeri a bajból kivezető utat – de nem teszi. Nem teheti? Talán nem. Mit lehet tenni? Mondja el neki, hogy van megoldás a rehabilitációra, van út az egészsége visszanyerésére? Ma már én is tudnám javasolni a paleo-ketogén étrendet.
De nem teszem. Csak környezetemben ejtek el pár keresetlen szót, azt is azért teszem, mert akik ismernek, látják, hogy alaposan lefogytam, s elhiszik, hogy tízféle gyógyszert elhagytam. Csak szűkebb környezetemnek mondom el, hogy elfeledheti a civilizációs betegségeit, ha kitart az egészséges táplálkozásban. Csak ismerőseimnek mondom el, hogy érdemes lépniük, mert van esélyük az egészséges életvezetésre.
A többieket pedig szívből sajnálom, mert magam is szuszogtam, magamnak is donga lábai lettek, magam is alig kaptam valamiféle pantallót. Engem is érintett a kereskedő vicc csattanója, miszerint a dagadt emberre néz az eladó, és látja, hogy vevője „nem méretes”. Ezért sajnálkozva fordul hozzá: „Uram, jelenleg az ön méretében csak esernyőnk és zászlónk van.”
Sajnálom tehát az orvosokat, akik látásra megmondhatnák, mi lakik a velük szemben álló emberben, és jó esetben ismerik a gyógyulásra vezető utat, módszert, a magatartás változás szükségességét. De hát vannak személyiségi jogok, s van megsértődés és hitetlenkedés is bőven.
Így sokan és feleslegesen szenvednek. Az orvosok pedig attól szenvednek, hogy látják a potenciális betegeket, és bele kell törődniük abba, hogy a szenvedők sorsa megpecsételtetett.
Hogy vigaszos legyen posztom, ideírom, komoly érdeklődést tapasztalok a szénhidrát mentes táplálkozás iránt barátaim és közvetlen hozzátartozóim körében.  
 Ízelítő a Préd 9-ből. ...mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, az igazra és a gonoszra, a tisztára és a tisztátalanra; arra, aki áldozatot mutat be, és arra, aki nem mutat be áldozatot; a jóra és a bűnösre, arra, aki esküszik és arra, aki fél az esküvéstől. ... míg valaki az élők közé tartozik, addig még van reménye. ... Rajta hát, edd vidáman a kenyeredet és idd jókedvűen a borodat! Mert kezdettől fogva tetszik az Istennek, ha így teszel. Viselj mindig fehér ruhát, és a fejedről ne hiányozzék az olaj! Élvezd az életet, akit szeretsz, hiábavaló életed minden napján, amivel Isten megajándékozott a nap alatt.
A véletlen.
...az idő és a sors éri utol az embereket... Mint a tőrbe esett madarak, úgy esnek kelepcébe az emberek is a baj órájában, ha az hirtelen rájuk szakad. ... a bölcsesség jobb, mint az erő, de a szegény bölcsességét lenézik, és nem hallgatnak a szavára. ... Jobb a bölcsesség, mint a hadi fölszerelés. De egyetlen hiba sok jót szétrombolhat. Közöm. A sorsszerűség és az idő kiszámíthatatlan, de mindkettő  halálba visz. Élvezd az életet feleségeddel – javasolja a prédikátor, akinek nincs fogalma a túlvilág mivoltáról. A pogány Róma tesz majd így. Még költői is a dőzsölést hirdetik.