Ma meglehetősen irodalmi ihletésű lett a reggelem. Hogy ezt az Énekek éneke alábbi fejezetének néhány soros értékelése teszi-e, saját megszokott környezetembe való visszatérés, vagy annak a boldog felfedezése, hogy mennyire leegyszerűsödik hétköznapjaink megélésének a képlete: Nem kell naponta életem hűséges párjának naponta egy órát stokin üldögélnie egy-egy órás közlekedés mellett. Netán ez, vagy az, hogy Á. unokám versíró pályázatra az utolsó percben összeütött valamiféle verset, s megnyerte vele az első megmérettetést. Mondom, nem tudom, vagy nem egészen. Mindenesetre Dsida Jenő verse tombol bennem, amit ezelőtt 88 évvel írt, 1928-ban. Fogadjátok olyan szeretettel, amilyen szeretettel megosztom veletek.
Tekintet nélkül
Be kell látnunk:
Ha kérdeznek, becsületesen
felelni kell.
A harcot becsületesen
fel kell venni,
az úton becsületesen
végig kell menni,
a szerepet becsületesen
el kell játszani,
keményen és tekintet nélkül.
A kapuk mögül ebek vicsorognak,
az ablakokból kiköpdösnek
és röhögnek.
Száz közbiztonsági gócpont
adja ki az elfogatási parancsot.
Kemény tárgyak zuhognak a fejünkhöz,
súlyos, vérező kövek,
de néha röppen sóhaj is,
szeretet is, rózsa is.
És este a tűzhely mellett,
vagy szuronyos zsandárok között
hátrakötött kézzel,
mégis mondogatni kell
a fellebbezhetetlen,
sziklakemény,
erősítő,
vigasztaló
igét:
Krisztusnak és Pilátusnak,
farizeusoknak és vámosoknak,
zsidóknak és rómaiaknak
egyformán szolgálni
nem lehet.
Énekek éneke 2. f. Olyan vagyok, mint a szároni nárcisz, én vagyok a völgyek lilioma.
A VŐLEGÉNY Mint a bogáncs között a liliom, olyan a mátkám a lányok között.
A MENYASSZONY Akár az erdő fái között az almafa, olyan a szerelmem az ifjak között. Forró vágyam árnyékában ülni, mert gyümölcse édes az ínyemnek. Bevezet a bornak házába, fölöttem lebeg zászlaja, a szerelem. Adjatok mazsolás kalácsot, hadd kapjak erőre, üdítsetek föl almával, mert a szerelemtől egészen beteg vagyok! A balját a fejem alá teszi, a jobbjával meg átkarol.
A MÁSODIK ÉNEK Jeruzsálem lányai, kérlek benneteket, a gazellákra s a mezők szarvasára, ne zavarjátok meg a szerelmemet, s föl ne ébresszétek, amíg nem akarja!
A MENYASSZONY Csitt! A szerelmem! Nézzétek, ő jön ott, ugrál a hegyeken és szökell a dombokon! Szerelmem olyan, mint a gazella, a fiatal szarvas a hasonmása. Nézzétek, már itt áll házunk falánál, benéz az ablakon, nézelődik a rácson át. Aztán köszön, s így szól szerelmesem:
A VŐLEGÉNY Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem! Nézd, elmúlt a tél, elállt az eső, elvonult. A föld színén immár virágok nyílnak, itt van a szőlőmetszés ideje, és gerlice hangja hallatszik földünkön. Már színesedik az első fügetermés, hajtanak a szőlők s jó illatot árasztanak. Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem! Sziklák hasadékában fészkelő galambom, rejtekhelyeden, a szirtek szegélyezte ösvényen mutasd meg arcodat, hadd halljam hangodat, mert szépen cseng a hangod, és bájos az arcod.
A KAR 5Fogjátok meg a rókákat s a rókafiakat, mert feldúlják a szőlőt, a mi szőlőnket is, amely éppen most virágzik!
A MENYASSZONY A kedvesem az enyém, s én az övé vagyok; liliomok közt legeltet (mostanában). Míg föl nem támad a nappali szellő, és az árnyékok útnak nem indulnak, térj vissza, kedvesem, mint a gazella, vagy mint a szarvasborjú a szövetség hegyein. Közöm. A 2. f. is mint az első szerelmes versek gyűjteménye, van vallásos vonatkozása és Krisztusnak az egyházhoz fűződő viszonyát képezi le. Mindenki azt lát bele, amit akar. Ami engem megkap, az az alkalmazott természeti képek gazdagsága, gyönyörűsége, kifejező ereje. Minden jó, minden tökéletes. Ő szeret engem s viszont. Almával, mazsolás kaláccsal kedveskedik, átkarol. Etc, etc. Írjon szebbet, aki tud!
Utolsó kommentek