Mickey webnaplója

Nagy kincs nekem a könyvmegállóból hozott Móra-kötet (Elkallódott riportok). A kötetben hozott újságcikkek forrásértékűek. Rávilágítanak a magyar művészeti élet árnyékban maradt részleteire. Persze Szegedről ír, ottani vonatkozásokról, de nemcsak. Pl. említi, hogy Madách barátja lényegesen tehetségesebb volt, mint Madách I., akinek Az ember tragédiáját tulajdonítjuk. Ennél szerinte bonyolultabb a mű keletkezéstörténete.
Szegednél maradva: Említi, hogy Dankó Pista szobrára Pósa Lajos koldulta össze a pénzt. Hogy Pósa Lajosnak köszönhetjük a gyermekek verses imáját. (Én Istenem, jó Istenem, becsukódik már a szemem etc.); hogy Móra Pósa Lajosnak köszönheti, hogy berobbant a gyermekírók táborába. Hogy ugyanő feljött Pestre a Pósa-szobor avatására. Hogy Tömörkény mekkora csoda volt emberileg, hogy sem előtte, sem utána nem termett senki, akinek a stílusa az övéhez hasonló lett volna, hogy Tömörkény mennyire szelíd és igazlelkű volt, igényes abban, amit írt, és szerény, aki magát sose nevezte írónak, jóllehet íróbb író volt legtöbb kollégájánál.
Engem örömmel töltött el a Tömörkény életének apró epizódjaiba való belepillantás. Volt szerencsém ugyanis egykor antikváriumokból összeszerezni a nagyjából kritikai kiadásnak is tekinthető nyolckötetes Tömörkény-sorozatot, és még inkább volt szerencsém végigolvasni minden betűjét ezeknek a köteteknek, amelyekből előtűnt egy azóta kihalt világ, egyszerűségével, célszerű szegény embereivel, idilljeivel, véres verekedéseivel és meg-megcsillanó humorukkal. Jól írja Móra, hogy az olvasó számos bölcsességet, szentenciát, maximát talál az elbeszélésekben, és sose fogja megtudni, hogy melyik tartozik földhözragadt Halbőr Förgeteg Jánoshoz és melyik az íróhoz.
Persze legtöbbet mégiscsak Móráról tudok meg a kötetből a sorokat – és a sorok között – olvasva. Móráról, aki részben utóda volt Tömörkénynek, részben hasonló hangvételű írásokkal rukkolt elő, szintén színvonalas munkákkal, hogy megmaradjon a napfény városa és környéke emberei életének az írásos lenyomata a magyar olvasók örömére.
Ízelítő a Bölcs. 7. f.-ből: ...Adja meg nekem az Isten, hogy bölcsen beszéljek, és ahhoz méltóan gondolkodjam, aminek részese lettem! Mert ő irányítja a bölcsességet és vezeti a bölcset. Hiszen a kezében vagyunk mi magunk, a szavaink, egész értelmünk és minden ügyességünk. Mert ő adta nekem a dolgok biztos ismeretét, hogy értsem a világmindenség szerkezetét és az elemek működését, az idők elejét, végét és közepét, a napfordulat változását és az évszakok váltakozását, az év lefolyását és a csillagok állását, az állatok természetét és a vadállatok indulatait, a szellemvilág hatalmát és az emberek gondolkodását, a növények különbségeit és a gyökerek gyógyító erejét. Mindent megismertem, ami el volt rejtve, s ami látható volt; mert a mindeneket művészien alakító bölcsesség megtanított rá. Közöm. A kérdés, hogy a legkirályabb király, a leggazdagabb, mert az istentől kapott bölcsesség birtokosát gőgje miféle tévelygésre vezette. tudjuk, hogy ezernél több felesége és ágyasa volt. Tudjuk, hogy elcsavarták a fejét, s a kedvükért hamis bálványok imádására hajlott ő, aki a legtöbbet kapta az egy igaz Istentől. Csírájában ugyanez a gőg megvan mindnyájunkban. Ezért imádkozzuk napjában: Ne hagyj magunkra a kísértésekben. Szabadíts meg a gonosztól. Ámen.