Az értelmező szótár szerint szakértő a szakvélemény nyilvánítására illetékes valaki. Főnévként pedig: A szakértő nem más, mint a szakértő személy. Most már aztán udjuk, hogy valaki szakértő-e vagy sem. Nem igaz?
A vakparádé az vakparádé, szokta volt mondani egykor GI. Az értelmező szótártól többet vártam volna, mint egy ilyen semmitmondó meghatározást. Mégse érdemes bántani a szócikk szerzőjét, mert azt meghatározni, hogy ki egy ügynek ki a szakértője, meglehetősen nehéz. Továbbmegyek. Szakmánként is eltérő, hogy a szakértést valamiféle képzéshez kötik-e vagy sem.
Saját tapasztalatom szerint szakértő az, akit szakértőnek titulálnak.
Ezzel akkor szembesültem, amikor egy szerkesztőségi felkérés nyomán megjelent a lap előzetesében annak a bejelentése, hogy a kérdésről felkért szakértő (és itt állt a nevem) ad tájékoztatást. Történt azután, hogy egy még szakértőbb szakértő kigolyózta az én cikkemet. Egyik ámulatból estem a másikba.
Mindenesetre azóta, ha a tévében szakértőt kérdeznek témaelemzésre, gyököt vonok a szakértő kategória valóságértékéből, s abban maradok magammal, hogy az illetőt kérték fel, véleményének a kifejtésére. A szakértő egzakt meghatározását pedig felejtsük el, lévén a szakértő mint olyan nem létezik, csak mint henye kifejezés.
Sir 5. f.
Gazdagság és elbizakodottság
Sose hagyatkozz a vagyonodra, s ne mondd hetvenkedve: elég javam van. Ne kívánság és vagyon szabja meg utadat, szívednek ösztönös vágyait ne kövesd. Ne kérdezd hencegve: „Ki parancsol nekem?” Mert az Úr nem késik, hogy észre térítsen. Ne mondd: „Vétkeztem és mi bántódás ért?” Mert az Isten tovább bírja kitartással. És a bocsánatot ne vedd oly biztosra, hogy bűnt bűnre halmozz annak tudatában. Ne mondd: „Olyan nagy az Isten irgalma, hogy tengernyi bűnöm is elnézi.” Igaz, hogy irgalmas, de ha kell, haragszik, és a bűnös ellen fordul indulata. Halogatás nélkül térj hát az Úrhoz, megtérésed napját ne halaszd későbbre, mert az Úr haragja váratlanul kitör, és elragad az ítélet napján. Ne hagyatkozz csalfán szerzett kincseidre, a haragnak napján nem veszed hasznukat.
Önállóság és önuralom
Ne rostálj bármi szélben, s ne járj minden úton, [a kétszínű bűnös szokott így tenni]. Maradj meg szilárdan meggyőződésednél, és a beszéded legyen egyértelmű. Amikor hallgatásról van szó, légy fürge, s csak megfontoltan adj feleletet. Hogyha tudsz valamit, adj választ társadnak, ha nem tudsz valamit, akkor fogd be a szádat. Dicsőség s gyalázat forrása a beszéd, a nyelv végzetévé válhat az embernek. Nehogy kétféleképpen szóló embernek mondjanak, vagy fondorlatos, üres fecsegőnek! Mert hogyha gyalázat a tolvajnak bére, kemény ítélet vár a kétfélén beszélőre is. Ne hibázz kicsiben és ne vétkezz nagyban, és ne válj barátból soha ellenséggé. Közöm. Az erkölcstan vakmerő bízásnak nevezi az irgalommal való packázást, visszaélést. Nagy ívben kerülendő. Ez a leglényegesebb mondandója a fejezetnek.
2016.03.06. 06:30 emmausz
Szakértő
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr1008447698
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek