Mickey webnaplója

Tegnap meghalt Kertész Imre és elhunyt Krencsey Marianna is (Nyugodjanak békében!).
Két híresség, két teljesen egymástól eltérő sors.
A tévé inkább Kertész Imrével foglalkozott. A nap végén vetítették a Sorstalanság filmváltozatát. Azt néztük. Közben éjfélre fordult az idő. Láttat a film, hozzám Kertész prózája mégis közelebb áll, élőbbnek mutatta magát, amikor elolvastam. Ha pedig Kertész Imre élményszerűségére kérdezne rá valaki, azt felelném neki, hogy bennem legmélyebb nyomot azok az írásai hagyták, amelyeket személyesen olvasott fel az MR1-en annak idején. 
***
Kezembe került A magyar helyesírás szabályai tavalyi keltezésű, 12. kiadása. Próbálom érteni a változtatások miértjét. Ez hol sikerül, hol kevésbé. Az első, ami megragad, hogy egy éve működik, ha működik az új rend – nyomait alig vagy egyáltalán nem érzékeltem az írott anyagokban. A másik, hogy egeret vajúdott az elefánt. A hozott változtatásokkal ráértek volna várni addig, ameddig egy lényegesebb újításra nem kerül sor. Néhány összetettnek látszó szó helyesírásán változtattak. Nekem a nyitvatartás egybeírása szimpatikus. Van azután néhány szó, amit eddig egybeírtak, mostantól külön kell, pl: tervbevétel kontra tervbe vétel, s fordítva: pl. szabad vers-szabadvers. Az új szabályozás engedő a korábbiakhoz képest, amennyiben megenged néhány többféle módon szabályosan írható szót. Mégse akkora változások ezek, hogy miattuk észszerű volna felborzolni a nagyérdemű idegrendszerét. (Az én időmben az ésszerű forma dívott, és senkinek nem lett tőle baja.) Az én időmben még kisebbel-nek írtuk azt a szót, amit az új szerint kisebb-bel alakban kell írnunk.
Úgy kell nekünk, akik tudván tudjuk, hogy az élő beszéd tökéletes leképezése fogalmilag lehetetlen.
A legérdekesebb kitétele nekem a kötetnek az elején, a tudnivalók között szereplő mondata: „...minden könyvben, kiadványban vannak, maradnak kisebb-nagyobb hibák és hiányok.” Ez teljesen egybecseng saját tapasztalatommal: „Nincsen hibátlan könyv, legalábbis én még nem találkoztam ilyennel.”
Sir 28. f. Aki bosszút áll, azon bosszút áll az Úr is, kemény számadást tart vele bűneiért. Bocsáss meg a másik embernek, ha vétett, imádkozz, s neked is megbocsátják vétked. Aki más emberre konokul haragszik, hogy keres Istennél gyógyulást magának? Aki nem könyörül meg az embertársán, a saját bűneiért hogyan imádkozik? Jóllehet csak ember, kitart a haragban – hát az ő bűneiért ki ad elégtételt? Gondolj a végső dolgokra, hagyd a gyűlölködést, gondolj halálodra, s tartsd meg a parancsokat. Gondolj a törvényre, ne gyűlöld embertársad, az Istennel kötött szövetségre, s nézd el a sértést.
A veszekedés
Kerüld a civódást, s kevesebb bűnöd lesz, a hirtelen haragú ember viszályt támaszt. A bűnös a jó barátot is elvadítja, a veszély magvát hinti a békén élők közé. A tűz úgy lobog, ahogy a fát rakják, a vita hevétől fokozódik a viszály. Az embernek ereje szerint nő a dühe, és vagyona szerint fokozódik haragja. A parázs veszekedés felszítja a tüzet, a hirtelen harag vérontásra vezet. Ha ráfújsz a szikrára, akkor lángra lobban, ha pedig ráköpsz, kialszik; bár a te szádból ered mind a kettő.
A nyelv
Átkozd a besúgót s a kétféleképp szólót, sok békében élőt vittek már romlásba. Sokat megrendített már a harmadik nyelv, az egyik néptől a másikhoz kergetett. Romhalmazzá tett már erős városokat, s nagy emberek házát is romba döntötte. Eltaszított már derék asszonyokat a harmadik nyelv, s elragadta tőlük munkájuk gyümölcsét. Aki figyel rá, nem talál nyugalmat, s nem élhet békében többé soha. Csíkot hagy a bőrön az ostor csapása, de a nyelv csapása csontokat tör össze. Sokan elhullottak már a kard élétől, de nem annyian, mint ahányan meghaltak a nyelvtől. Boldog az az ember, aki rejtve van előle, és a gonosz nyelvnek nem lesz martaléka. Aki nem kénytelen igáját vonszolni, s akit kötelei nem kötnek gúzsba. Mert igája vasból készült iga, és vasból fonták a köteleit is. A halál, amit hoz, rossz halál, nála még az alvilág is jobb. A jámborok fölött nincsen hatalma, ők a lángjaiban nem perzselődtek meg. Akik elhagyják az Urat, azok hatalmába esnek, kigyullad bennük és nem alszik el többé. Úgy ront rájuk, mint a vad oroszlán, és párduc módjára széjjeltépi őket. Lám, a birtokodat tövisbokorral keríted, ezüstöd, aranyad zár mögé helyezed. Szavadnak is legyen mértéke és súlya, ajtaja és zárja legyen a szádnak is. Vigyázz, nehogy a nyelved miatt elbukjál, ellenséged előtt, aki rád les, el ne ess. Közöm. A fejezet óv az irgalmatlanságtól (Aki más emberre konokul haragszik, hogy keres Istennél gyógyulást magának?); a veszekedéstől (Ha ráfújsz a szikrára, akkor lángra lobban, ha pedig ráköpsz, kialszik; bár a te szádból ered mind a kettő.); a nyelveléstől (a besúgó, a kétféleképp szóló sok békében élőt vitt már romlásba).  Ugye, ma se tartozik egyik se a bölcs, megfontolt életvitel és magatartás körébe. Nem kell rajtuk sokat bogyózni, inkább beleépíteni törekvéseink közé, s szokásunkká tenni, rutinnal kell lakatot tenni szájunkra, sopánkodásainkat, ingerültségeinket messze vetni magunktól.