Most folyik a lomtalanítás a körzetünkben. Testőrként óvják az odaállított lomizók azokat a vacakságokat, amelyeknek őrzésére kirendelték őket a főlomisták.
Ami meglep, hogy évente összegyűlik ez az irdatlan nagy szemétkupac.
Ami sajnálatos: levezetésének a módja. A limlomok fele elfogyna folyamatos garázsvásárok során. A másik fele pedig kukába téve, szelektív gyűjtőkbe rakva, komposztálva ugyancsak. Nem ez történik.
Korunk réme, hogy a sérült vackaink javítására nincs remény, mert modulokból állnak, mert egyszer használatosak, mert hiányzik a javító kisipar, mert drága a szerviz, mert erkölcsi kopásuk ideje hamar eljön...
Fájdalom, hogy mennyi kidobott forgószék található a szemétkupacokban. Valami nincs jól kitalálva. Ezeknek a bútoroknak az ára több ezer forinttól több tízezer forintig terjed. Minőségük pedig silány, különben nem fordulhatna elő, hogy cseréjük ennyire sűrűn szükséges.
Mindig megrendít az, amikor látom, hogy hogyan múlik el a tárgyak dicsősége. Elhaladva a vacakságok mellett az is bevillan, hogy nem érdemli meg az ember figyelmét semmi efemer dolog, melyekből semmit nem vihet magával, amikor ideje leketyeg. Értelmetlen akkor a vonzódás bármihez, amit kidobásra ítélt gazdájuk, és azok iránt is, amelyek még kidobás előtt állnak.
Idén az április meglehetősen gazdag volt frontokban. Tegnap pl. a hidegfront hozta azt a szelet, amely felkapta a kidobott műanyagtasakokat, papírokat és beterítette velük a környék úttestjeit, parkjait.
Sir 41. f.
A halál
Halál, mily keserű dolog rád gondolni, az embernek, aki nyugton ül házában, gondtalanul él, mindenben szerencsés, s még elég erős ahhoz, hogy egyedül egyék. Halál, milyen jó, hogy elküldenek ahhoz, aki szerencsétlen, s fogytán az ereje, az elaggott őszhöz, kit gondok gyötörnek, aki zsörtölődik, s már nincsen türelme. Ne ijedj meg, amikor „állj!”-t kiált a halál, ez minden elődödnek s utódodnak vége. Úr adta sorsa ez minden élőnek, miért ócsárolnád a Magasságbeli végzését, hogy ezer év vagy száz, vagy talán csak tíz? Nincs az alvilágban panasz az életért.
Az istentelenek sorsa
Hitvány fiak a bűnösök fiai, akik a gonoszok házába járnak. Amit gyermekeik örökölnek, elvész, és magzataikat gyalázat kíséri. Fiai szidják az istentelen apát, neki köszönhetik, hogy megvetik őket. Istentelen férfiak, jaj nektek, mivel eltértek a Magasságbeli Isten törvényétől! Amikor születtek, átokra születtek, s amikor meghaltok, átok lesz sorsotok. Ami a földből való, visszatér a földbe, így az istentelen is az átokból a pusztulásba. Az emberek gyásza a testet illeti, a bűnös átkozottnak a neve is kivész. Vigyázz a nevedre, az végig elkísér, sokkal biztosabban, mint ezer drága kincs. Ami jó az életben, az rövid ideig tart, de a becsületes név örökre megmarad.
A szemérmesség
Gyermekeim, tartsátok meg békében a tanításom! Az elrejtett bölcsességnek s kincsnek, e kettőnek vajon mi haszna van? Jobb, ha balgaságát rejti el valaki, mint ha bölcsességét titkolja az ember. Ahogy tanítottam, úgy legyetek szemérmesek, mert nem mindig illő a szemérmesség, szégyenkezni sem mindig helyénvaló. Apád s anyád előtt szégyelld bujaságod, a király és hatalmas előtt a hazugságot, a bíró és a tanácsos előtt a vétséget, a közösség és a nép előtt a kihágást, a barát és a pajtás előtt a hűtlenséget, lakóhelyed előtt, ha loptál valamit, Isten igazsága, s a szövetség előtt szégyelld, ha könyököd asztalra támasztod, hogyha ajándékot kínálsz és megvetik, hogyha köszöntenek és nem adsz rá választ, hogyha tekinteted rossz asszonyra veted, hogyha hazád fiát eltaszítod, ha elsajátítod más járandóságát, vagy az ajándékot, amit neki szántak, ha szemed más férfi asszonyán járatod, hogyha bizalmaskodsz a szolgálólánnyal – vigyázz, ne közelíts a fekvőhelyéhez! Szégyelld, ha becsmérlő szóval illeted barátod, ha méltatlankodsz, mikor adakozol, hogyha továbbadod, amit hallottál, s bizalmas tárgyalás titkát kifecseged. Akkor valóban van benned szégyenérzet, és tetszésre találsz minden ember előtt. Közöm. Most nem akarok a halállal foglalkozni. Csak megjegyzem négyéves unokánk mai kijelentését: Én nem szeretnék a mennyországba menni. Nyilván arra gondolt, hogy nem szeretne meghalni. Ami pedig a szégyellnivalókat illeti: elég testes a lista a szégyellendőkről. Ami érdekes: bizonyos emberek előtt kell szégyellni bizonyos tetteket. Valójában vagy bűnös egy tett, vagy nem. Ha igen, Isten előtt szégyenkezhetünk miatta, lett légyen bármely formája.
2016.04.15. 11:01 emmausz
Lomi
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr608629958
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek