Mickey webnaplója

Estefelé levetem magamat a heverőre, villanyt gyújtok, és olvasgatok kedvemre. Mostanában Lázár Ervinnek egy novelláskötetét fogyasztgatom. Történetei meglehetősen bizarr sztorik. Nem könnyű rátalálni, hová vezetnek a szálak, mi lesz egy-egy történet vége. Egészen más, mint pl. O. Henry, akinek az elbeszélései attól izgalmasak, hogy néhány mondat után kezd kibontakozni az a trend, ahová majd kulminál az eseménysor.
De nem is ezt akartam posztolni, hanem csak annyit, hogy estefelé pihenni vágyom, jól esik beleolvadni a természet lassú elnyugvásába, a madarak elcsendesedésébe, egy könyvben lapozgatva a sárgás villanyfényben, ki-kilesve az alkonyodó égre, amely mindennap más és más árnyalatban mutatja magát. Ha már olvasni sincs kedvem, kitartásom, még utoljára bekapcsolom a rádiót, ahol többnyire találok engem megszólító prózát vagy kedves zenét.
Ami pedig Lázár Ervint illeti, hamarosan a kötet végére érek, és előveszem ifjúkorom egy kedves könyvét, amire a könyvmegállóban bukkantam rá: A sötét torony c. hangáték-antológiát.  Érdekes a kezdő története: szerzője R. Hughes, egyben a műfaj megteremtője, akinek Veszély c. darabját 92 éve mutatta be az angol rádió. Stílszerűen egy wales-i bányaszerencsétlenséget jelenít meg, amely azzal indul, hogy kialszik a lámpa a tárnában. Ettől kezdve a csendeké és a hangoké a szerep. Fény nincs, látás kizárva. Mindent a fülnek. Ez minden, amit egy rádió képes sugározni: a hang, s a hangokból kifejlő darab, a hangjáték.         
Sir 42. f.
De a következő dolgokat ne szégyelld, ne vess ügyet senkire, mert bűn volna: A Magasságbeli törvényét és a szövetséget, azt, hogy az istentelent igazságot téve elítéled, elszámolsz azzal, aki útitársad volt, és örökséget osztasz barátaid között, a mérleget és tányérját megvizsgálod, vagy a szerzeményt, akár sok, akár kevés, az adás-vevés útján szerzett nyereséget, azt, hogy gyermekeidet gyakran megbünteted, és a rossz rabszolgának az alfelére veretsz. Ahol kíváncsi az asszony, ott pecsétgyűrűt, ahol sok a kéz, ott kulcsot kell használni. Számláld meg és mérd meg, amit másnál leteszel, írd fel kiadásod és a bevételed. Ostobára, balgára ne restellj rászólni, se az ősz öregre, ha ifjakkal civódik. Akkor valóban példakép számba mégy, s elismerést aratsz mindenki előtt.
Az apa gondja lányával
A lány az apjának – anélkül, hogy tudná – gondterhes, s álmatlan éjszakákat szerez. Amíg fiatal, nehogy későn menjen férjhez, ha pedig férjhez ment, nehogy meggyűlöljék; amíg érintetlen, hogy félre ne vezessék, s teherbe ne essék az apai házban; a férje mellett, nehogy görbe úton járjon, s asszony korában, nehogy meddő legyen. Makacs lányod fölött őrködj szigorúan, nehogy beszennyezze a nevedet, nehogy városszerte pletykálja a nép, és szégyent hozzon rád mindenki előtt.
Az asszonyok
Egyiknél se időzz szépsége kedvéért, és asszonyokkal ne ülj össze. Miként a ruhából előmászik a moly, úgy az asszonyból is az asszonyi gonoszság.
II. ISTEN DICSŐSÉGE
Kevésbé rossz a férfi gonoszsága, mint amilyen rossz az asszony kedvessége, mert az asszony szégyent és gyalázatot szerez.
1. A TERMÉSZETBEN
Hadd emlékezzem meg az Úr műveiről, hadd beszéljem el azt, amit a szememmel láttam! Az Úr szava hozta létre a műveit, s a teremtett világ teljesíti akaratát. A felragyogó nap meglát minden dolgot, és az Úr keze műve telve dicsőséggel. Az Úr még szentjeit sem tette rá képessé, hogy minden csodáját el tudják beszélni. Az Úr, a Mindenható jó alapot vetett, hogy a mindenség szilárdan álljon fensége színe előtt. A tenger mélyét és a szívet egyaránt átkutatja, ismeri minden számvetésük. A Magasságbeli ismer mindeneket, s világosan látja az idők jeleit. Hirdeti a múltat és az eljövendőt, és fölfedi a jól elrejtett titkokat. Egyetlen gondolat sem titok előtte, nincs egyetlen szó sem, amit ne hallana. Bölcsessége csodáit szépen elrendezte, hiszen ő öröktől fogva örökké van. Nincs semmi hozzátenni-, sem elvennivaló, tanítómesterre neki nincs szüksége. És milyen gyönyörű minden alkotása! Mind olyan ragyogó, mint a fényes szikra. Mind élnek és mindig megmaradnak, s céljuk érdekében szót fogadnak neki. Minden dolog páros, kiegészíti egymást, nem alkotott semmit, ami csődöt mondana. Az egyik a másiknak növeli erejét; és ki tud betelni, ha látja szépségük? Közöm. A hosszú fejezet eleje életvezetési tanácsokat oszt. A végéből pedig egy mondat villan elő:  milyen gyönyörű [Istennek] minden alkotása! Mind olyan ragyogó, mint a fényes szikra... Ez különösen a természet ébredésekor, tavasszal különösképpen is feltűnő.