Mickey webnaplója

Befejeztem ismerkedésemet Esti Kornéllal. Persze Kosztolányit ismertem meg, figuráján keresztül. Kosztolányit, aki tudatos író. A kötetben sorakozó elbeszélések olyanok, mint a programzenék. egy fogalom, egy kifejezés köré szervezi mondandóját, amit aztán következetesen ki is bont. Az egyik leghosszabb közülük az idős német elnök, akinek lételeme, hogy az előadásokat végigalussza. Ha vennem a fáradságot, felsorolhatnám a 18 fejezet 18 alapgondolatát. Nem teszem. Megelégszem még néhány érdekes szóhasználatát felidézni. Kosztolányi egyik törekvése, hogy lehetőleg magyar szót használjon ott, ahol elkerülhető az idegen szó. Ilyen az általa használt villamos szélgép elektromos ventilátor helyett, vagy a Márai által is favorizált társas kocsi az autóbusz helyett. Megjegyzem, hogy a villamos lépcsőt fölhágcsónak nevezi, és a nyitott peront a villamos tornácának írja következetesen. Stílusa elegáns. Idézem humoros megfogalmazásai egyikét: „Ti, akik írtok, tudjátok, hogy minden a szavakon fordul meg, egy költemény jósága éppúgy, mint egy ember sorsa... Bizonyítgattuk, hogy (az illető) kleptomániás és nem tolvaj. Az, akit ismerünk, rendszerint: kleptomániás. Az, akit nem ismerünk, rendszerint: tolvaj. A bíróság nem ismerte őt, ennélfogva tolvajnak minősítette és két évi börtönre ítélte.”
Kosztolányi, Karinthy és a köréjük csoportosultak szerették meghökkenteni az embereket. Hogy ne mondjam, olykor polgárpukkasztó módon viselkedtek. Ezt bőven megmutatja a szerző az Esti Kornél-ban is. A meghökkentést stílusában is gyakorolja ez a szó- és gondolatzsonglőr. Ezt írja többek között: „Még mindíg (sic!) pokoli hőség van. Én egész nap ruha nélkül írtam. Csak a töltőtollam volt rajtam.”
Ezzel a malac képpel be is fejezem a regénybe illő elbeszélésfüzér méltatását. Érdemes olvasni.       
Ízelítő a Sir 50. f.-ből:
Simon főpap
Simon főpap, Oniásznak a fia megjavíttatta az Isten hajlékát, s megerősítette életében a templomot. Ő építette a kettős magasságot, a templomot övező fal magas támaszát. Az ő napjaiban ástak tavat, akkora medencét, mint valami tenger. Megóvta a népet az elpusztulástól, a várost megerősítette ostrom idejére. Milyen dicső volt, körülvette a nép, amikor előlépett a függöny mögül... és felajánlotta nemes testtartással a Magasságbeli Mindenhatónak hozott áldozatot. Majd a serleg után nyújtotta a kezét, és a szőlő véréből áldozott; az oltár lábához öntötte a Magasságbeli elé jó illatul, a világmindenség fejedelme elé. ... s Izraelnek egész közössége fölé terjesztette kezét, hogy fennhangon ossza az Úrnak áldását, és tisztsége szerint kimondja szent nevét. A nép meg másodszor is leborult a földre, hogy a Magasságbeli áldását fogadja.
Figyelmeztetés
Most hát áldjátok a mindenség Urát! Nagy dolgokat művel, aki megáldotta életünket anyánknak méhétől, és irgalmassága szerint bánik velünk. Ajándékozzon meg vidám szívvel minket, adjon békességet napjainkban...
Számtalány
Kétfajta népségtől iszonyodik lelkem, a harmadik pedig már nem is nép: Szeirnek lakói, a filiszteusok, s az a balga nép, amely Szichemet lakja.
Befejezés
Tudománnyal s okossággal teli tanítást írtam le ebben a könyvben: Jézus, Sirák fia, Eleazár unokája Jeruzsálemből, akinek szívéből áradt a bölcsesség, mint a záporeső. Boldog ember, aki e dolgokhoz fordul, aki a szívébe zárja őket, az bölcs lesz. Aki eszerint tesz, erős lesz mindenben, mert az Úrnak fénye lesz az életútja. Közöm. Az ószövetség egyik szép könyvének a végéhez közeledek. Itt csak egy gondolatot emelek ki. Nem új, de figyelemre méltó. felajánlotta nemes testtartással a Magasságbeli Mindenhatónak hozott áldozatot. Ez a nemes testtartás arra utal, hogy a főpap tudja, kinek mutat be áldozatot, tudja azt is, hogy kicsoda ő maga, és felismeri a kettejük közötti végtelen különbséget. Baj volna, ha kihalna belőlünk az alázat, és az észszerű (egy év óta így helyes) tisztelet.