Mickey webnaplója

Van annak vagy negyven éve, amikor Éva kisgyerek volt, s hallgatva a pánsípon játszott dalt megállapította: Apa, sír a zene.
Az a zene valóban sírt.
Mindez azért foglalkoztat, mert önmagában érdekes. Vajon tudjuk-e, hogy hogyan szól a zene? Az eszkimó tudja, hogy milyen a hó, és megkülönböztet kb. ötven félét eltérő nevekkel illetve. A festő több ezer színárnyalatot különböztet meg, és biztonsággal beszél róluk, néven nevezve őket. De mit csinál, aki a zenéről akar beszélni?   
SCHUBERT-Hevré: Három a kislánynak az egyik betétdala így szól.
Ó, drága szép muzsika, drága hang
Úgy zeng a szívemben, mint lágy harang
Úgy símogat és annyi enyhet ád
Úgy símul a mámoros lelken át
A csendülő, zendülő, szívemben benn ülő,
Libbenő, ringató nótaszó.
Szép, drága, amely zeng, amely lágy, amely simogat és enyhet ad, amely csendül libben, ringat és belül szólal meg. Ma azt mondják sokan az efféle jelzőkre, hogy nyálas.
Mert akinek a techno a zenéje, annak csakugyan az. Annak nem elég durva se Schubert, se Mozart.
Visszakanyarodva még egy kicsit a hangok jelzőire, ki mit mond róluk? Mozart egyik vonós hangszerét vajhegedűnek említi, lágy hangja miatt.
A vájt fülű persze bírja szókinccsel: A zene dübörög, a zene andalít, harsog, beszédes, erősödő, halkuló, kötött, gyors vagy lassú, halk vagy hangos, szaggatott vagy szélesen hömpölygő, ismételt szekvenciákból álló, visszafojtott, lélegző, nagy ívű, trillázó, tremolózó, díszített hangú, hárfaszerű futamokkal tűzdelt, folyamatosan csúsztatott hangú, konokul ismétlődő, ... etc., etc.
Iz 27. f.
Azon a napon az Úr meglátogatja kemény, nagy és erős kardjával a leviatánt, a gyors kígyót, a leviatánt, a tekergő kígyót, és megöli a tengeri sárkányt.
Az úr szőlője
Azon a napon ez az ének hangzik a színbort termő szőlőről: Én, az Úr vagyok az őrzője, folyton-folyvást öntözöm, nehogy lehulljon a lombja. Éjjel-nappal őrködöm felette. Harag már nincs bennem. De ha bogáncsot s bojtorjánt találnék benne, harcba szállnék ellene és felgyújtanám. Igen, csak hogy oltalmat keressetek, s hogy békét kössetek velem, békét énvelem.
Jákob bocsánatot nyer, az elnyomó megbűnhődik
Az eljövendő napokban gyökeret ver Jákob, Izrael kihajt és virágba borul, és betölti gyümölcsével az egész földet. Vajon úgy verte őt is az Úr, mint azokat, akik őt verték? Vagy úgy fenyítette tán meg, mint ahogy fenyítőit megfenyítette? Bosszút áll rajtuk: elvetette s száműzte, heves viharával elfújta őket a keleti szél napján. Úgy nyer bocsánatot Jákob gonoszsága, és vétke kiengesztelésének az lesz a gyümölcse, hogy minden oltárkövét, mint a mészkövet, porrá zúzza, és bálványok meg Nap-oszlopok sehol sem állnak többé. Mert az erős város pusztasággá lett, és elhagyatott, akár a sivatag. Borjú legelészik benne, s olykor elhever, majd lerágja gyér hajtásait. Ha elszáradnak a gallyai, letörik őket, aztán jönnek az asszonyok, s tűzre vetik. Mert érteni nem tudó nép ez, ezért Teremtője nem is kegyelmez neki, és aki alkotta, nem lesz hozzá irgalmas.
Jövendölés
Azon a napon majd cséplést tart az Úr a Folyam medrétől Egyiptom patakjáig. Aztán összegyűjt benneteket egyenként, Izrael fiai. Azon a napon megfújják majd a nagy harsonát, erre eljönnek, akik Asszíria földjén vesztek el, és azok is, akiket Egyiptomba száműztek, és imádják az Urat a szent hegyen, Jeruzsálemben. Közöm. Hogy mi lesz, azt tuja Izajás, de hogy addig mi lesz, azt nem. A próféciák már csak ilyenek. Felük tiszta felük homályos, mint a balladák történései. Azon a napon, ismételgeti Izajás. De mikor lesz az a nap? Ő se látja tisztán.