Egy jó fotóért elmegyek egy kilométert is akár. Ez így adódott tegnap és így ma is. Tegnap elhatároztam, hogy kimegyek az óbudai szigetre. Megéreztem valamit? Gyermekfesztivál volt, körhintával, villanyautóval, arcfestéssel, állatsimogatóval és még ki tudja hányféle kisgyerekeknek való mulatsággal. Adódott itt bőven téma, noha a csicsásra igazított, pléhre festett életképek világa nem az én világom. De a szoc. teherautó és a Moszkvics, valamint a mosonmagyaróvári készítésű bicikli érdekeltek.
Számtalan fotólehetőséget adtak a mögébújós figurák. Ha a kinagyított százas bankó mögé bújtál, lehettél Kossuth, ha a tízforintos mögé, akkor Petőfi. Érdekes téma a levegővel felfújt műanyagdombon ugráló gyerekek, a levegővel felpumpált rakétakilövés és még százféle dolog. Ami engem hervasztott, egy akkora lángos, ami az aluljáróban 270 ft, itt 500ft. Nem fér bele a büdzsébe egy szerényebb árszint? A sok gyerek sok szülőt nyüstölt kajákért, édességekért, fagyiért, kürtöskalácsért, stb.
Ma is találtam egy attraktív virágot, muszáj voltam hazajönni a fényképezőgépemért. A mályva a fotózásra igent bólintott, s nem tiltakozott az ellen, hogy személyiségi jogait figyelmen kívül hagyva közzétegyem a róla készült néhány portrét. (Ld FB)
Izajás 56. fejezet
III. IZAJÁS KÖNYVÉNEK HARMADIK RÉSZE
Az Úr magához fogadja a pogányságból megtérteket
Ezt mondja az Úr: Tartsátok meg a törvényt: szabjátok tetteitek az igazsághoz, mert nemsokára eljön szabadításom és megnyilvánul igazságom. Boldog az az ember, aki így tesz, és az emberfia, aki ehhez ragaszkodik; aki megtartja a szombatot, s vigyáz, nehogy megszentségtelenítse, és aki minden gonoszságtól óvakodik. Az idegenek közül, akik az Úrhoz csatlakoznak, senki se mondja ezt: „Bizony, az Úr kizár népéből.” Még a herélt se mondja: „Jaj, én csak kiszáradt fa vagyok.” Mert az Úr ezt mondja: A herélteknek, akik megtartják a szombatot, azt választják, ami tetszésemre van, és hűségesen ragaszkodnak szövetségemhez, helyet adok házamban és falaimon belül, és olyan nevet, amely több, mint a fiak és a lányok, örök nevet adok nekik, amely nem hal ki soha. Az idegenek fiait meg, akik az Úrhoz csatlakoznak, hogy szolgáljanak neki, szeressék a nevét és a szolgái legyenek, aki megtartja közülük a szombatot s vigyáz, nehogy megszentségtelenítse, és ragaszkodik szövetségemhez, azt mind elvezetem szent hegyemre, és örömmel töltöm el őket házamban, az imádság helyén. Elfogadom égő és véres áldozataikat oltáromon, mert házam minden nép számára az imádság háza lesz. Ezt mondja Isten, az Úr, aki összegyűjti azokat, akik Izraelből szétszóródtak. Mások is vannak, akiket összegyűjtök azokhoz, akiket már összegyűjtöttem.
Júda vezetőinek méltatlansága
Gyertek enni, mezőnek vadjai, mind, és ti is, erdei vadak! Az őrszemek mind vakok, semmit se vesznek észre. Néma kutyák mind, nem tudnak ugatni. Csak álmodoznak heverészve, csak szunyókálni szeretnek. Telhetetlen kutyák, nem lehet őket jóllakatni. Pásztorok, de vigyázni nem tudnak. Mind a maguk útján járnak, ki-ki a saját hasznát lesi. „Gyertek, hadd hozzak bort, igyunk mámorító italt, ittasodjunk meg! A holnapi nap éppolyan pompás lesz, mint a mai, sőt tán még annál is különb.” Közöm. A fejezetből nekem leginkább húzómondatok ezek: házam minden nép számára az imádság háza lesz... Mások is vannak, akiket összegyűjtök azokhoz, akiket már összegyűjtöttem. Ez mutatja az Úr nagylelkűségét.
2016.06.20. 11:58 emmausz
Fotótémák
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr738824700
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek