Mickey webnaplója

Egy spirituálé szövege háromféle pozitív mozzanatot énekel meg, amelyek az Istennel való találkozáshoz kellő méltósággal ruházzák fel az embert. Fehér gyolcs, amelyben felragyog, sebes szárny, amellyel suhan és vidám síp, amellyel dalol majd a szívünk. Ezekhez társul az én felfedezésem: a vidám színek világa. Nem rikító, de élénk színek: a szürke ellentettjei. Amelyekben a feketének semmiféle apró megnyilvánulása nem szerepel.
Két élményem is volt a közelmúltban, amelyek ezt alátámasztják. Az egyik egy, a brazíliai olimpiára készült fürdőlepedő. Az üzletközpont árusította 3500 ft-ért. Nem anyagminősége, hanem színminősége fogott meg; nem is annyira a mintája, mint inkább a rajta felbukkanó életteli színek mennyisége és arányos eloszlása.
Hasonlóképpen egy kislány ruhácskája tetszett meg. Nem a szabása, hanem azok a színek, amelyek a csíkos textilen megjelentek. A színek egymást követő sorrendje, a sávok nem túl keskeny, de nem is túl szélesen következő rendje. Itt se rikítottak a színek, de elrendezésük harsányságot, élni szeretést üzentek.  
Nos, ez az! A textilek, a ruhák színösszeállítása – bizton állíthatom ֹ: befolyásolja életérzésünket. Egy ruha vagy eldob, vagy untat, mert vagy öröm ránézni, vagy ellenkezőleg, lerí róla az életuntság, a szürkeség, a kilátástalanság.  Aki látja, fád lesz maga is.
Kedves textiltervezők, kedves színes papírokkal operáló kolor-mérnökök, dobjatok fel minket, tervezzetek optimista színű tárgyakat, hogy kedvet csináljanak az élethez.
Hogy ragyogjunk,
suhanjunk,
daloljunk,
viruljunk,
mert élni szép, és
élni jó.                  
Ízelítő az Izajás 65. fejezetből:
A bálványimádás korholása, beszéd a végső időkről
...Íme, itt vagyok!  – így szóltam a nemzethez, amely nem hívta segítségül a nevemet.... amely rossz úton jár, a saját gondolatainak útján, amely a szemem láttára folyton-folyvást haragra ingerel; azzal, hogy a kertekben mutat be áldozatokat; tömjént éget a téglákon; a sírboltokban tanyázik; zugokban éjszakázik; tisztátalan ételek vannak a fazekaiban.... Azoknak, akik a hegyeken áldoztak és a halmokon megcsúfoltak, mind megfizetek, érdemük szerint.... nem pusztítom el őket egészen,
hanem új nemzedéket nevelek magamnak Jákobból és Júdából...; akik asztalt állítottatok Gádnak, és Meninek italáldozatot töltöttetek; titeket kard élére szánlak, és mindnyájan elhulltok majd az öldöklésben. ... szolgáim esznek, ti meg éhen maradtok, szolgáim isznak, ti meg szomjazni fogtok. ...szolgáim örülnek majd, ti meg szégyent vallotok. ...új eget és új földet teremtek; a régi feledésbe merül, és eszébe se jut többé senkinek. ... örömöm telik majd Jeruzsálemben és ujjongani fogok népemen. Nem hallatszik többé benne sem sírás, sem jajkiáltás. ... a legfiatalabb ember is százéves korában hal meg; s aki nem éri meg a századik évét, az már átkozottnak számít. ... Mert népem életkora hasonló lesz a fák életkorához... az Úrtól megáldottak nemzedéke lesznek, s gyermekeik is velük egyetemben. Még mielőtt szólítanának, már válaszolok; még be sem fejezik szavukat, már meghallgatom őket. Együtt legelészik majd a farkas és a bárány; szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör; és a kígyónak por lesz az eledele. Sehol nem ártanak és nem pusztítanak az én szent hegyemen – mondja az Úr. Közöm. Isten a gondviselő gondosságával ügyel ránk. De vajon mi figyelünk-e rezdüléseire, szavakba nem foglalható sóhajtásaira? Írva van: még mielőtt szólítanának, már válaszolok. A szelídség szimbóluma a legelésző oroszlán. Írva van: A szelídeké lesz a föld. (Jézus, hegyi beszéd, nyolc boldogság)