Mickey webnaplója

Július 1. Ha nem is egyenletes tempóban, de mindent összeéve mégis csak hihetetlen gyorsasággal telt le ez a félév. Még húsz ilyen, és további tíz év suttyanna el. Bud Spencer 86 évet élt. Szép kor, különösen is, ha valaki olyan szép sok, mint ő volt. Ezek szerint a hosszú élet titka soktényezős. Bud kedvence a hagymás bab, no meg a sok-sok spagetti. Ezekből kitartóan kell részesedni, és e kitartás eredménye a hosszú élet.
Hogy beléptünk a júliusba, csak most eszmélek: még egy jó hónap, és hazajönnek Éváék néhány hétre. Így repül repül az idő, így repülnek a hónapok, az évek. Mintegy szenvtelenül suhan tova az idő azt üzenve: Nem mindegy?
A portugálok 11-es rúgások által továbbnyomultak az EB-n. A lengyelek kiestek – nem mindegy? 
Keveset aludtam az éjjel – nem mindegy?       
Befejezetlenül maradt egyik írásom – nem mindegy?
Ki kellene festeni – nem mindegy?
Házat kellene venni?! – nem mindegy?
Ha lekésem a vonatot – nem mindegy?
Nem láttam a világ ezer és egy nevezetes helyét – nem mindegy?
El akartam volna még mondani X-nek, Y-nak – nem mindegy?
Meg szerettem volna kérdezni az öregektől, amire csak ők emlékeznek – nem mindegy?
Szeretném végigkóstolni a világ ínyencségeit, de lehetetlen – nem mindegy?
Szeretném végigélvezni a világ népeinek énekelt és hangszeres zenéit. Nem fog menni.
Nem mindegy?
Nem maradtam le semmiről. Valamiképpen az élet teljes a mindent birtoklás nélkül is.
Ízelítő a Jeremiás 1. fejezetből:
Az Úr Jeremiásnak... Jozija, Júda királyának napjaiban, uralkodásának 13. esztendejében intézte hozzá szózatait
I. JÖVENDÖLÉSEK JÚDA ÉS JERUZSÁLEM ELLEN
aztán Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának napjaiban is, egészen addig, míg Cidkijának, Jozija fiának, Júda királyának 11. esztendeje el nem telt, amikor is fogságba vitték Jeruzsálemet, az ötödik hónapban.
1. JOZIJA URALKODÁSA IDEJÉN
Így szólt hozzám az Úr: „Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára.” Erre azt mondtam: „Jaj, Uram Isten! Nézd, nem tudok én beszélni, hiszen még ifjú vagyok.” De az Úr így válaszolt: „Ne mondd azt, hogy ifjú vagyok, hanem menj el azokhoz, akikhez küldelek, és mondd el nekik mind, amit parancsolok. Ne félj tőlük, mert veled vagyok, és megoltalmazlak – az Úr mondja ezt neked.” Akkor az Úr kinyújtotta kezét, megérintette ajkamat és így szólt hozzám: „Nézd, ajkadra adom szavaimat, ma nemzetek és országok fölé állítalak, hogy gyomlálj és rombolj, pusztíts és szétszórj, építs és ültess.” Aztán az Úr szólt ... „Mit látsz?” „Forró fazekat látok, amelynek tartalma észak felől buzog.” Erre az Úr így szólt: Észak felől támad a veszedelem ennek a földnek minden lakójára... Akkor majd kimondom ellenük ítéletemet minden gonoszságukért, amiért elhagytak: idegen isteneknek mutattak be illatáldozatot, és a saját kezük műveit imádták. ...Én meg a mai napon erős várossá teszlek; vasoszloppá és ércfallá az egész ország ellenében; Júda királyai és főemberei ellen, papjai és egész népe ellen. Harcolni fognak ugyan ellened, de nem győznek le, mert veled vagyok és megszabadítalak – mondja az Úr. Közöm. Akit kiválaszt, azt meg is erősíti (vasoszloppá és ércfallá teszi), akit kiválaszt, azt meg is oltalmazza, mert azt akarja, hogy vigye végbe küldetését. Jeremiás éppen úgy kibúvót keres, mint pl. a legtöbb pápa és püspök, amikor értesül róla, hogy szeretnék pápaként, püspökként látni. Jónás is „rühellé a prófétaságot”. Ám ő volt a kiválsztott.