Mickey webnaplója

Tegnap került sor a német–francia elődöntőre. Valójában két alapos állóképességgel, szakmai ismeretekkel, a labdarúgáshoz szükséges furfangokkal és több-kevesebb rutinnal is bíró csapat feszült egymáshoz. Aztán elhangzott a Deutschland, Deutschland über alles... Haydn jóvoltából, majd a Marseilles az egy zenét komponáló valakitől. Nekem meg beugrik egy olvasmányélmény. Stefan Zweig egyik története a Csillagórák c. kötetből. A lényeg, hogy a német és francia egységek harcra készülnek. A német tábornok a csata előtt kioszt egy-egy deci pálinkát a halálba menőknek, hogy legyőzzék természetes ódzkodásukat. A franciák pedig az éppen elkészült Marseilles harci himnusz, kvázi csatadalt fújják hallatlan lelkesedéssel. Zweig ennek tudja be, hogy megsemmisítő vereséget mérnek a német seregre.
Meghallgatva a két himnuszt, és ismerve a két egymásnak fenekedő csapatot Ágoston unoka így szólt: Nagypapa, mit gondolsz, kik fognak győzni. Valami azt súgta nekem: a franciák. Pedig a csata erősen hullámzó képet mutatott. Talán azért mondtam, mert a franciák otthon küzdenek hatalmas hazai szurkolótábor előtt. Talán azért, mert nekem olykor már sok a németek tudása, precizitása. Inkább a látványos, cselezős-technikás focit szeretem.  Talán, mert Éva Franciaországban él családostul. Mindenesetre a mutatott kép alapján mintha a németeknek több esélyük lett volna, legalábbis olykor-olykor. Azután Schweinsteiger egy adott pillanatban kicsit magasabbra emelte a kezét, mint kellett volna. A bíró szigorúan megbüntette, de nemcsak őt, hanem az egész német csapatot. A többi tízet, huszonhármat, az egész szurkolótábort a helyszínen és odahaza. Megbüntette, mert a francia csatár bevarrta a megítélt tizenegyest. Ettől kezdve a németek csak loholtak az egyenlítés után, a franciák pedig a helyzetelőnyüket még egy góllal tetézték. A végeredmény aztán nem is változott. Egy angol népköltést aktualizálva:
Schweinsteiger, máskor  hagyd lógni védekezéskor a karodat. 
Hogy minden mindennel összefügg, emlékeztetőül a népköltés:
Egy szög miatt a patkó elveszett.
A patkó miatt a ló elveszett. 
A ló miatt a lovas elveszett.
A lovas miatt a csata elveszett.
A csata miatt az ország elveszett.
Máskor verd be jól a patkószeget!
                   (Angol népköltés)
Ízelítő a Jeremiás 8. fejezetéből:
Ha majd eljön az az idő ... a halál kívánatosabb lesz majd, mint az élet azoknak, akik megmaradnak ebből a gonosz nemzedékből mindenütt, ahová csak szétszórom őket – mondja a Seregek Ura.
Izrael gonoszsága
... ez a nép miért tart ki eltévelyedésében, megátalkodva a hűtlenségben? Ragaszkodnak a hazugsághoz..., egy se bánja közülük gonoszságát. Nem mondja egy sem: Jaj, mit tettem! ... a daru pontosan tudja, mikor kell költöznie. De az én népem nem ismeri az Úr ítéletét!
A törvény a papok kezén
Hogy meritek azt mondani: Bölcsek vagyunk, hiszen mienk az Úr törvénye? Bizony azt is meghamisította az írástudók hazug íróvesszeje. Ezért megszégyenülnek a bölcsek; ...
Egy régebbi fenyegetés megismétlése
... asszonyaikat idegeneknek adom, földjeiket meg új birtokosoknak. ... A próféta éppen úgy, mint a pap, csalárdságot művel. ...Ők nem szégyenkeznek... Ezért elesnek majd,... látogatásom idején a földre roskadnak – mondja az Úr.
Fenyegetés Júda szőlője ellen
Szeretnék szüretelni náluk – mondja az Úr –, de nincs szőlő a szőlőtőkén, ... Az Úr, a mi Istenünk átengedett minket a pusztulásnak, mérgezett vizet itatott velünk, mert vétkeztünk ellene. ...Eljönnek és felfalják az országot, mindent, amije csak van, a várost és lakóit...
A próféta panasza éhínség idején
Fájdalom vesz rajtam erőt, s szívem kesereg bensőmben, mert népem leányának jajszavától hangzik az egész ország. ... „Elmúlt az aratás, véget ért a nyár; de számunkra nem érkezett el a szabadulás.” Népem leányának nyomorúsága az én nyomorúságom is... Közöm. Jeremiás igaz próféta. A negatív történéseket Izrael bűneivel indokolja. Látja, amit kortársai nem: leigázásukat, éhínségüket, gyógyíthatatlan betegségeiket. A legnagyobb fájdalma, hogy nem hallgatnak szavára, nem igazulnak meg. Jézus idejében is ez történt. S mintha ma is ez lenne jellemző. A pogány ízű, csillapodni soha nem akaró zajok. Elég itt most a lapok érzékcsiklandozó híreire gondolni, vagy a tévé műsoraira, a csaknem folyamatos dobolásra, a röhögő gép által keltett műlelkesedésre, a füttyögésekre, a megszokhatatlanul éles hangeffektusokra, a kockázatokról és mellékhatásokról szóló esztelen mantrázásra gondolni. Arra, hogy eladó az egész világ, és venni kell, mert különben félelmek fognak eluralkodni rajtunk. Ébresztő – kiáltotta Jeremiás, és ébresztő ma is, kiálthatja az alvóknak mindenki, aki már ébredezik.