Mickey webnaplója

Tegnap arról írtam többek között, hogy léteznie kell olyan Achilles-saroknak, ami visszatartja a gőzösfejűeket attól, hogy akár saját életüket is eldobva életellenes cselekedetekre ragadtassák magukat. A női milíciákkal példálóztam, ma meg eszembe jutott egy régi vicc:
Gazsi ajtaján kopogtatnak.
- Ki azs? – érdeklődik bentről Gazsi.
- A halál vagyok – mondja egy túlvilági hang, érted jöttem.
- Hála Istennek! Már azt hittem, hogy azs ávó.
Tehát van, amitől egyes embercsoportok jobban félnek, mint a haláltól. No, ezt kell felhasználni megfékezésükre.   
***
Mostanában olykor meglódul velünk a világ, és kiszakít megszokott rutinjainkból. Tegnap ugye a csőtörés, amit rendkívüli terhelésként azonosítottunk. A kedves mesterek ténykedése 30 000-ért, de kicseréltem a bambusz árnyékolók kézzel könnyen elszakítható zsinórjait a hozott erősekre. Ma a rozsdásodó félben lévő fémpanelhez készítettünk méretre öntapadós műanyagtapétát. Tücsi meg a biztosítót hajkurássza, hogy szálljon be kárunk anyagi terheibe.
***
Bevásároltunk, hogy aztán a lakás falai között fogadjuk a mindennapos esők övére jellemző kitartó esőzést. A Duna és a hozzá vezető csatornák egyelőre állják a víztömeget. A dunszt pedig állandósult.    
***
Kinézek az ablakon. Azt látom, hogy egy fiatal nő fut a járdán. Megáll a fügebokrunk előtt, leszakít három-négy gyümölcsöt, majd visszafelé szalad. Bevágja magát a kocsi anyósülésére, a mellette ülő férfi indít. Még látom, hogy hozzáfog a nő fügereggelijéhez. Ha tudná, szedheti nyugodtan, elég sok terem, és elég kevéssé foglalkozunk a leszüretelésével. Ma a maszek zöldségesnél láttam fügét kirakva. Darabja 40 ft (a miénk szebb). Egy idős nő odaszólt az eladónak: Ha eljönnének hozzám, ingyen vihetnék az összes érett fügét a fáról.
Jeremiás 24. fejezet
Látomás a két kosár fügéről
Az Úr a következő látomásban részesített: Két fügével telt kosár állt az Úr temploma előtt.  Ez akkor történt, amikor Babilon királya, Nebukadnezár, Jeruzsálemből fogságba hurcolta Jechonját, Jojakim fiát, Júda királyát és vele együtt Júda főembereit, s a kovácsokat meg a többi mesterembereket is Babilonba. Az egyik kosárban nagyon finom füge volt, olyan, amilyen a korán érő füge szokott lenni; ám a másikban nagyon rossz füge volt, szinte ehetetlen. Az Úr akkor így szólt hozzám: „Mit látsz, Jeremiás?” Így feleltem: „Fügét látok; egyrészt jót, nagyon jót; másrészt rosszat, egészen rosszat, olyat, hogy meg sem lehet enni.” Erre az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Amint jó ez a füge, ugyanolyan jóakarattal törődöm majd Júda száműzötteivel, akiket elküldtem erről a helyről a káldeusok földjére. Feléjük fordítom tekintetem, hogy jót tegyek velük, és visszahozom őket ebbe az országba. Mert fölépíteni akarom őket, nem lerombolni; elültetni őket, nem kigyomlálni. És szívet adok nekik, hogy elismerjék: én vagyok az Úr. Ők az én népem lesznek, én meg Istenük leszek, mert teljes szívükből hozzám térnek. Az a rossz füge meg, amely olyan rossz, hogy meg sem lehet enni, azt jelenti – mondja az Úr –, hogy mint fogok bánni Cidkijával, Júda királyával, főembereivel és Jeruzsálem többi lakójával, akik itt maradnak ezen a földön; aztán azokkal, akik Egyiptom földjén telepedtek le. Elrettentő például állítom őket a föld minden országa elé; gyalázattá, szólásmondás és gúny tárgyává, és átokká lesznek minden helyen, ahová szétszórom őket. Kardot, éhínséget és dögvészt bocsátok rájuk, amíg ki nem pusztulnak erről a földről, amit nekik és atyáiknak adtam. Közöm. A hosszan tűrő Isten irgalmas Isten, de ez vegyül igazságossággal. Azt hiszem, a zsoltáros szavai: Ki állhat meg előtted, Uram? Türelmét tapasztaljuk, de ez nem bátoríthat senkit arra, hogy visszaéljen Isten türelmével, netán irgalmával.