Szeretem az elbeszéléseket. Mikszáthot pl., aki nagy mesélő. Elbeszélései akkor is anekdotává fejlenek, ha nem annak szánná. Zavarba hoz, hogy az újabb válogatásokban a már olvasottak is szerepelnek, olykor csak akkor jövök rá, hogy ezt már olvastam, amikor egy-egy sajtos részhez érek: pl. az én pohárom – mondja a gyermekcse. Máskor a cselekmény szálai kezdenek előttem ismerősökké lenni. Mikszáth érdekesen és érzékletesen ír. Nem tehet arról, hogy az egykor széles körben élő latinos műveltség kiveszőfélben van korunkban. Így fordul elő, hogy a fiataloknak szánt válogatás novelláihoz a kötet végén található szójegyzék fellapozása csaknem elengedhetetlen. Így is maradnak olyan szófordulatok, amelyek a mai olvasónak ismeretlenek, mert vagy korhoz kötöttek, vagy csak a Felvidéken voltak használatosak, s amelyeket a szerkesztő vagy ismert, s azt hihette, hogy általánosan ismert a jelentése, vagy figyelmét elkerülte. A pánkó még csak érthető, de a pampuska jelentése (mindkettő fánk) nem olyan közismert.  
Persze ahány olvasó, annyi szókincs.
Én pl. örömmel fedeztem fel gyerekkorom egyik – akkor még közismert – szólását: „Ülj le, koma, itt a kő!”
Kevéssé ismert ma pl.: egyenközű háromszög (egyenlő oldalúnak mondatik).
Megjegyzem, hogy az utcanevek alapján is következtetni lehet arra, amire MK. fel is hívja a figyelmet, hogy az adott novella (A rossz matéria) helyszíne Szeged. Ám meglepő, hogy Mikszáth nem mer vállalkozni arra, amire Móra és Tömörkény igen, nevezetesen, hogy a párbeszédekbe belevigyen egy kis szögedi stílust. Kár, mert ha átteszi a cselekményt palócföldre, akkor a népi ízt bizonyára nem kellene nélkülöznünk. A novellának meg olyan mindegy, hogy a városrészt Palánknak hívják, vagy egyébnek.
Dániel 12. fejezet
A végső idők leírása
Abban az időben fölkel Mihály, a nagy fejedelem, néped fiainak oltalmazója; mert olyan szorongattatás ideje következik, amilyen még nem volt soha, amióta nemzetek vannak. Abban az időben megszabadul néped, mind, aki be van írva a könyvbe. Akik a föld porában alszanak, azok közül sokan feltámadnak, némelyek örök életre, mások gyalázatra, örök kárhozatra. Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.
Gábriel kinyilatkoztatásának befejezése
Te meg, Dániel, zárd el ezeket a szavakat, pecsételd le a könyvet a végső időkig. Sokan eltévelyednek, és a gonoszság növekedni fog.” Ekkor én, Dániel, azt láttam, hogy két más valaki is áll ott: az egyik a folyó innenső partján, a másik pedig a folyó túlsó partján. Akkor megszólítottam azt a gyolcsruhába öltözött férfiút, aki a folyóvíz fölött állt: „Mikor lesz vége ennek a sok csodálatos dolognak?”Erre a gyolcsruhába öltözött férfi, aki a folyóvíz fölött állt, jobbját és balját az égre emelte. S hallottam, amint megesküdött az Örökkévalóra: „Egy idő, két idő és egy fél idő múlva ez mind beteljesedik, akkor, amikor az az erő, amely a szent népet szétszórta, nem lesz többé.” Hallottam ugyan a szót, de nem értettem, azért újra megkérdeztem: „Uram, hogy állunk ezekkel a végső dolgokkal?”Így válaszolt: „Eredj, Dániel, mert el vannak zárva, és le vannak pecsételve ezek a szavak a végső időkig. Sokat kiválasztanak, megtisztítanak és próbára tesznek, ám a gonoszok tovább folytatják gonoszságukat. A gonoszok közül senki se jut el a belátásra, de az értő szívűek meg fogják érteni. Attól az időtől kezdve, amint megszűnik a mindennapi áldozat, és felállítják a vészt hozó undokságot, ezerkétszázkilencven nap lesz. Boldog, aki bízni tud, és megéri az ezerháromszázharmincötödik napot. Te meg menj és légy nyugodt! Amikor véget érnek a napok, te is fölkelsz a végső napon kijelölt sorsodra.” Közöm. Sokat kiválasztanak, megtisztítanak és próbára tesznek, ám a gonoszok tovább folytatják gonoszságukat. Mintha ma is így volna. Bezzeg az én időmben még..., ma meg már... Mindenesetre a pénz, a hatalom, a fogyasztás egyeseknek az agyára megy, és nem lát, nem hall meg semmit, ami érdekei ellen volnának. Pl. valaki piramisjátékban vett részt, mert 50 000 ft befizetése árán és mások beszervezése árán vw-golfot akart nyerni. Mondom neki, hogy a tízedik kört már a marslakóknak kellene állniuk, mert elfogynak a fizető emberek. Mire ő: „Engem nem érdekel, nekem lesz autóm, én nem vagyok béna.” Én meg béna vagyok, és nem tudom, lett-e neki autója. Ez a szolidaritáshiány eléggé általánossá lett kékbolygónkon. Kár, hogy így van.