Mickey webnaplója

Két terjengős könyvet olvasok egymással felváltva őket. Emmerick Katalin látomásait Jézus tanító évei 1. kötetét. Azt jegyzem meg róla, hogy érzékletes. A kánai menyegző egy fejezetnyi, sokkal részletesebb, mint az evangéliumi leírások. Plasztikusabb képe rajzolódik ki általa Krisztusról és környezetéről. Nem ártott volna a kötetnek megjelenés előtt még egy átfésülés.  
Vele párhuzamosan Gobbi Hilda Közben...  c. munkáját is olvasom. Tőlem meglehetősen távoli világ a színészeké. A könyv bevezet a kulisszatitkokba. Sajnos bevezet az azóta letűnt szocialista évek elemzésébe is, ami részben érdektelen, részben egy kicsit Bástya elvtárshoz húzó, nekem kevéssé szimpatikus. Megpróbálom gyorsolvasással átugrani.
Érdekesnek ígérkezik egy mariológiai munka, immár magyar szerzőtől: Kovács Zoltán: Íme, az Úr szolgálóleánya, és érdeklődésemre tarthat számot az Idők jelei 2016. c. füzet, korunk viszonyait piszkáló előadássorozat írásos anyaga. (Kairosz)
***
Ma a helyes alázatról akartam írni. Azért érdekel a téma, mert a helyes alázat inflexiós pont a gőg és a helytelen alázat között. Két oldalról világítom meg. Az egyik egy régi poén. Így szól: Fél éve még nagyképű voltam, de ma már tökéletes vagyok. No, ez nem alázat. A másikat a M. Kat. Lexikonból veszem. Így definiálja: „alázat, alázatosság (lat. humilitas, a humus, 'föld' szóból): erény, mely képessé tesz arra, hogy az ember igazságának, teremtett voltának megfelelően és törékenységének tudatában éljen. Ellentétes vele a gőg. – Az alázat az igaz önismeretből fakad, mely megóv az elbizakodottságtól. A szerzetességben az alázatosság a tökéletesség fokmérőjének bizonyult... A legutóbbi időkben az 5. sarkalatos erénynek is nevezik. A hívő ember számára az alázat a helyes alapmagatartás az Istennel és az embertársakkal való kapcsolatában.” Nos, itt van az eb elhantolva: Az alázat helyes önismeretből fakad. Ámde elmondhatjuk-e bizton, hogy helyes önismeretünk van, hiszen túl közelről szemléljük önmagunkat. Túl közelről látjuk bibircsókjainkat is. Weöres S. „ismeretlen önmagáid”-ról ír, József A. pedig így: „Csak másban moshatod meg arcodat. Légy egy fűszálon a pici él. S nagyobb leszel a világ tengelyénél.”
Végül pedig a pszichológus viccet idézem: Két pszichológus találkozik. Üdvözlik egymást, majd egyikük ezt mondja: „Látom, te jól vagy, én hogy vagyok?”
Alighanem az alázat az az erény, amelyet egy életen át próbálunk elsajátítani több-kevesebb sikerrel. És nemcsak azért, mert önismeretünk nem tud objektívvá lenni, hanem mert önbecsülésünk ide-oda rezeg az alázat és a gőg között.
Zakariás 4. fejezet:
Az ötödik látomás: a lámpa és az olajfák
Azután visszatért az angyal, aki hozzám beszélt, és fölébresztett úgy, mint amikor álmából keltenek föl valakit. Majd megkérdezte: „Mit látsz?” Azt feleltem: „Egy színarany mécstartót látok. A tetején olajtartó van, meg hét mécses és hét égő a mécsesek számára, amelyek rajta vannak. Mellette két olajfa van, az egyik jobbról, a másik meg balról.” Ekkor megszólaltam, és megkérdeztem az angyaltól, aki hozzám beszélt: „Mit jelentenek ezek a dolgok, Uram?” Az angyal, aki hozzám beszélt, ezt válaszolta: „Nem tudod, hogy mit jelentenek ezek a dolgok?” Azt mondtam: „Nem, Uram.” Erre így felelt: „Ez a hét szem az Úr szeme: bejárják az egész földet.” Ismét megszólaltam és megkérdeztem: „És mit jelentenek az olajfák a mécstartó mellett jobbról és balról?” [Ismét megszólaltam, és megkérdeztem tőle: „Mit jelent az olajfa két ága, amelyből a két aranycsövön át olaj folyik?”] Azt felelte: „Nem tudod, mit jelentenek ezek a dolgok?” Azt mondtam: „Nem, Uram.” Erre ő: „Ez a két Fölkent, akik az Úr előtt állnak az egész földön.”
Megjegyzések Zerubbábelről
Ezt a szózatot intézi az Úr Zerubbábelhez: Nem hatalom által és nem erőszak által, hanem az én lelkem által – mondja a Seregek Ura. Mi vagy te, nagy hegy? Zerubbábel előtt síksággá változol. Ő majd fölteszi a zárókövet, s közben ezt mondják: Szép, milyen szép! Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Zerubbábel keze vetette meg e ház alapját, az ő keze fogja be is fejezni. [Ti pedig megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött hozzátok.] Vajon van-e valaki, aki megveti e szerény kezdet napját? Örülni fognak majd, ha látják a választott követ Zerubbábel kezében. Közöm: A látomás Józsue idejébe visz bennünket. A két felkent Józsue és Zerubbábel király. Nekem azonban többet jelent ma is: a hét szem az Úr szeme: bejárják az egész földet. Ma is bejárják az egész földet, de érdemes tán pontosítani: Folyamatos jelenléte előtt tekereg a föld, és mindenféle égitest. Folyamatos jelene előtt történnek az események, és tudta nélkül az embernek egy hajszála sem esik le a földre. Így utalhatok arra is, hogy   „benne (szerető közegében) élünk, mozgunk és vagyunk”.