Mickey webnaplója

Tegnap
Tegnap két ablaknál szolgáltak ki a postánál, és előttem is négyen álltak. A kép elég gyakori. Az egyik ablaknál egy közület véteti fel tértivevényesen halom levelét. Az az ablak tehát bedugult. Mindenesetre a sor azért haladt a másik ablak jóvoltából. Éppen én következtem, amikor elém vág egy velem korú ember azzal, hogy ő már végigállta a sort, de 4000 forintért feladott csomagján megfordították a címet és a feladót, és ő csak reklamálni jött. Nem zavarta, hogy én is végigálltam a soromat és csak egy csekk feladásáért jöttem ide. Mindenesetre engedtem: Hát reklamáljon.
Ma
Ma az Auchanban vásároltunk. A vásárlás vége a felfedezés izgalmát hozza. Melyik pénztárnál állnak kevesebben, melyik pénztárról feltételezhető, hogy nem zár az orrom előtt, nincs műszakváltása, melyiknél nem fizetnek egy zsák aprópénzzel és étkezési utalványokkal. Megtaláltuk a legmegfelelőbbnek látszót. Amint oda álltunk – nem fogod elhinni – elénk vág egy férfi azzal, hogy ugye nem haragszunk, csak egy tétele van egy banán, de nem a drágább, hanem az olcsóbb, ő már egyszer végigállta a sort (tudom, mert mióta az Auchan megnyílt magam is legalább 2500-szor végigálltam a sort)... Mire megfontoltuk magunkban, hogy haragszunk-e, vagy sem, már gépben volt a nyavalyás banántétele.
Holnap?
... hát próféta vagyok én?
***
Évát (születésnap), Elvirát (névnap) Isten éltesse! 
Ízelítő a Máté 21. f.-ből. 2. rész.
Példabeszéd a két fiúról
„Mi a véleményetek erről? Egy embernek volt két fia. Odament az elsőhöz és szólt neki: Fiam, menj ki a szőlőbe dolgozni. Nem megyek – felelte –, de később meggondolta és kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Megyek – felelte –, de mégsem ment ki. Melyik tett eleget a kettő közül apja kívánságának?” „Az első.”  „Bizony, mondom nektek, hogy a vámosok és a cédák megelőznek benneteket az Isten országában. Eljött ugyanis hozzátok János, hogy az igazság útjára vezessen benneteket,. A vámosok és a cédák hittek neki, de ti nem tartottatok bűnbánatot és nem hittetek.”
Példabeszéd a gyilkos szőlőművesekről
„Halljatok egy másik példabeszédet. Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Bekerítette sövénnyel, belül pedig sajtót ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta a szőlőműveseknek, és elment idegenbe. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőművesekhez, hogy szedjék be a termést. Ám a szőlőművesek nekiestek a szolgáknak. Az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték.  más szolgákkal ... is úgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mert azt gondolta: A fiamat csak megbecsülik. De amikor a szőlőművesek ... Nekiestek, kidobták a szőlőből és megölték. Amikor majd megjön a szőlő ura, vajon mit tesz a szőlőművesekkel?” „... „Sose olvastátok az Írásban: A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. ... elveszik tőletek az Isten országát, s olyan nép kapja meg, amely megtermi gyümölcsét. Aki erre a kőre esik, összezúzza magát, s akire rázuhan, azt szétmorzsolja.” E hasonlatokat hallva a farizeusok és az írástudók megértették, hogy róluk beszélt. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert prófétának tartották. Közöm. Egyesek szerint az ószövetség népének és a pogány népek magatartásának az összehasonításáról szól az első parabola. A második? No comment: Írva van, miről szól. Azt azért megjegyzem, hogy életem vezérmondatává lett az idézett 117. zsoltár, melynek értelmében Jézus a szegletkő, aki nekem fix vonatkoztatási pontom.