Mickey webnaplója

Időről időre előkerül a teológusok körében Jézus első boldogságmondása: Boldogok a (lelki)szegények, mert övék a mennyek országa. A vita arról szól, hogy mit értünk lelki szegénységen. A tegnap már említett Emmerick K.-könyvben szó esik róla. Jézus szerint: „a tudós ne tudja, hogy tudós, a gazdag ne tudja, hogy gazdag. Ők a lelki szegények, az alázatosak. Istentől származik minden bölcsesség, és rajta kívül minden bölcsesség szörnyűség”. Tapasztaljuk, hogy amikor az ember áll elő őrült ideákkal, mi lesz belőle. Minden korban előfordultak hamisságok. Ókori példa a teknősbéka, amelyet Achilleusz nem képes megelőzni. A kerge okoskodás máig előfordul és híveket szerez magának. Ma a gender-elméletet nyomatják. Követői kételkednek benne, hogy az ember kétnemű és a két nem kölcsönösen feltételezi, kiegészíti egymást. De bátran kijelenthető, hogy a mindenféle „izmusok” is mennyire sarkítanak-torzítanak, hangoztatván, hogy csak így, és sehogy másképp nem jó a világ. Arról nem is beszélve, hogy a tudományos kutatás és a fegyverek fejlesztése mennyire korrelálnak.  
A lelki szegény tudomásul veszi, hogy teremtmény, aki részismeretekkel rendelkezik, amennyiben egyáltalán felismeri azokat a világba rejtett törvényeket, amelyek mentén működik az univerzum. Ehhez kell mértéktartás és alázat, jó érzés és tisztelet az iránt, akitől mindez ered.
Az alázatosság hiányát mutatja a gőgös, a rátarti, a hiú, aki el van ájulva saját tudásától uram bocsá’ vagyonától, akiről környezete megállapítja: „Ez az ember azt hiszi, hogy ő fújja a passzátszelet”.  
Ízelítő a Márk 12. f.-ből. 2. rész.
A főparancs
írástudó: „Melyik az első a parancsok közül?” Jézus: „Istenünk az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat!” írástudó: jól mondtad, Mester, Őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből kell szeretni, felebarátunkat pedig úgy, mint saját magunkat... Jézus: „Nem jársz messze az Isten országától” Több kérdést már nem mertek neki föltenni.
A Messiás Dávid fia
Jézus: „Hogy mondhatják az írástudók azt, hogy a Krisztus Dávid fia? Maga Dávid a Szentlélek erejéből ezt mondja: Azt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj a jobbomra, s ellenségeidet lábad alá teszem zsámolyul. Ha maga Dávid Urának mondja, hogy lehet akkor a fia?” A nagy népsokaság szívesen hallgatta.
Beszéd a farizeusok és írástudók ellen
Jézus: „az írástudók hosszú köntösben járnak, ...elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket, felélik az özvegyek házát ...szigorú ítélet vár rájuk.”
A szegény asszony két fillérje
a perselybe egy szegény özvegy csak két fillért dobott be... Jézus: „ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, ami csak szegénységétől telt, egész megélhetését.” Közöm. 1. A főparancsot firtató csapdát akar állítani, de nem sikerül. Marad az kényszeredett udvariaskodás. 2. Krisztus Dávid fia és  Dávid Ura. Paradoxon. 3. Sok minden relatív. Az adakozókészség is az. A gesztus erősségéből adódik a különbség.