Mickey webnaplója

Tegnap ma aludtam el, ma holnap fogok? Tegnap nem érdekelt az időjárási front ma már nagyon is. Tegnap megkérdezték, hogy a magas vérnyomással mit lehet kezdeni. Elmondtam a szokásosat. Az alacsony vérnyomásúak habár szédelegnek, de ettől még hosszú életük lehet. A magas vérnyomásúaknak pedig hatalmas gyógyszerarzenál áll rendelkezésére. Jó húsz éve diagnosztizálták a hipertóniámat. Gratuláljak az európai orvoslásnak hozzá? Merthogy máig magas vérnyomásom van, ami ellen naponta küszködök a pirulaarzenállal. Nem említeném, de ma korareggel egy mosolygós orvos ajánlotta a fogyást. Jelentem fogytam, nem is keveset, de a tenzióm maradt, mint egy hűséges kutya.
Volt egyszer egy Csehszlovák film: Senki nem tud semmit. Nos, hát, erősödő benyomásom, hogy ez a keringési ügyek gazdáira elmondható. Senki nem tud semmit, vagy ha tud, hát jól titkolja. Mivel ma aludtam el tegnap az éjszakai rádióadásokat hallgattam. Nem tudom, mi ütött a tömegtájékoztatásba, de egymást követték az egészséggel foglalkozó adások. Az egyikben arra panaszkodtak, hogy hiába vigyázunk magunkra, ha génmódosított tápot kapnak az állatok, pl. szóját, no meg hormonokat is, amelyek nem biztos, hogy segítenek élni nekünk, akik megesszük az állatok húsát. A másik riport egy szakácskönyvet író dietetikussal készült, aki elmondta, hogy igyekszik saját termelésű zöldségeket fogyasztani, és otthon őrölt teljes kiőrlésű gabonából készít kenyeret, mert a bolti nem jó. Megemlítette többek között, hogy kerüljük a növényolajokat, margarinokat, még a zsír is jobb, mint az olaj. Fogyasszunk inkább vajat, és ha már, akkor hidegen sajtolt növényi olajokat használjunk. Etc. etc.
Kívánom, hogy a húsvéti örömhírre hidegzuhanyként ránk öntött, egészségügyet érintő anarchia és káosz ne uralkodjék el rajtunk. Ne hagyjuk, hogy örömünket elvegyék. Mindnyájan Isten kezében vagyunk, és annál jobb kézben nem is lehetünk. Élünk, ameddig élnünk adatott, hogy aztán még kiteljesedettebb életet éljünk a végtelenségig.
János 1. f. 1. rész.
Előszó
Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. (Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be. János tanúbizonyságot tett róla, amikor azt mondta: „Ez az, akiről hirdettem: Aki nyomomba lép, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én.” Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk. Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Isten nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van. Közöm. Hatalmas felütéssel kezdődik ez az evangélium. Teljesen más, mint a többi. A prológ hangvétele himnikus. Versbe tömörítve mondja el, hogy Jézus a második isteni személy, aki testben jött közénk, de akit övéi nem fogadtak be, s akiről Keresztelő János tanúságot tesz. Még megjegyzi, hogy Jézuson kívül az Atyát nem látta senki, és akiről Jézus tesz tanúságot. Személyesen is érint ez az evangélium, amennyiben 1965-ben a működésében föld alá szorított Regnum Marianum Bakonybél környékére szervezett táborában annak is egy hetes időtartama során ezt az evangéliumot elemezte, magyarázta nekünk Ft. László Gábor. Az ő emlékének is adózom, amikor újraolvasom János evangéliumát.