Mickey webnaplója

Azt írtam, hogy több szólamban zúg a fülem. A dolog ennél komplexebb és pozitívabb is. A fülem hajlandó szelektív módon üzemelni, a zúgást oldja a fejemben megszólaló zene. Csaknem rajtam múlik, hogy zenében gazdag múltamból mit húzok elő. Olyan zenét jelenítek meg bévül, amilyet akarok. Amikor erre gondoltam, Verdi Aidájának balettzenéjét idéztem fel. Amikor a virtuózok hegedűse elmondta, hogy Hacsaturján kardtáncát akarja a döntőben elővezetni, az szólalt meg bennem. Tegnap olyannyira átéltem Beethoven Holdfény-szonátájának gyors tételét, hogy vágyódtam a Youtube-on is meghallgatni. Alig akartam hinni a szememnek, az általam választott változatot eddig több mint 82 millió ember hallgatta meg. Csatlakoztam hozzájuk, mert virtuóz interpretáció volt. De simán indul bennem Gershwin Kékrapszódiája és fiatal korom megannyi slágere. Nem szégyellem őket, voltak közöttük igazán nívós darabok is. (L. Bernstein se szégyellte, egyik előadásában azt hangsúlyozta, hogy bizony amikor belefárad egy-egy komolyzene már-már komor és fárasztó művelésébe, szívesen ejtőzik egy Beatles-slágerrel. Kodály pedig azt, hogy a zene nem könnyű, meg komoly. Vagy jó zene, vagy rossz zene.)
Magam nagyon szeretem azt a zenei közeget, amelyet a könnyű és komoly műfajok elválasztó határának tekintenek: a Strauss-generációk kitűnő hangszerelésű muzsikáit.
Szerintem a folyamat az ellenkező véglet felől közelítve is végbement. Pl. a jazz világában, amely a cakewalk-tól indult és a free-jazz-nál vált követhetetlenné.
Visszatérve az alaptémához, most abbahagyom az írást és L.v. B. VII. szimfóniájának a harmadik tételét, a fergeteges „Matróztáncát” hallgatom magamban, a rondó tételt, amelyről azt írták a korabeli zenekritikusok, hogy alighanem részegen írta a komponista. Tévedtek. Hatalmas zene. Jobban talán csak a II. tételt szeretem. Pedig a negyedik az igazán magyaros: a könnyűlovasság, a huszárok indulója.          
Ízelítő az ApCsel 12. f.-ből:
Heródes üldözi a keresztényeket
Heródes király ... Jakabot karddal kivégeztette... Pétert is elfogatta, börtönbe záratta, és rábízta négy, egyenként négy katonából álló őrségre... az egyház állandóan imádkozott érte ... az Úr angyala Pétert fölébresztette:... a láncok lehulltak a kezéről. ... Azt gondolta, látomása van. Átmentek az első őrségen, majd a másodikon is, aztán eljutottak a város felé nyíló vaskapuhoz, és ez magától kinyílt előttük. Kint ... az angyal hirtelen eltűnt mellőle... elment Máriának, a Márknak nevezett János anyjának a házába, ahol sokan voltak együtt és imádkoztak. Zörgetett ...a Rodé nevű szolgáló... elfelejtette kinyitni a kaput: elújságolta, hogy Péter áll a kapu előtt... Amikor meglátták, nem tudták, hová legyenek. Ő elbeszélte, hogyan vezette ki a börtönből az Úr, és meghagyta: „Adjatok mindent tudtul Jakabnak és a testvéreknek!” Ezzel útra kelt, és más helyre ment.
Heródes halála
A katonák nem tudták, hová lett Péter. Heródes kerestette, s hogy nem találták..., Heródes Cezáreába ment és ott tartózkodott. Igen megneheztelt a tírusziakra és a szidóniakra, ...akik békét kértek... Heródes királyi díszbe öltözött, bírói székébe ült és beszédet intézett hozzájuk. A nép: „Ez már az Isten szava!” Az Úr angyala lesújtott rá, mert nem adta meg az Istennek a dicsőséget. Férgek emésztették meg... Isten szava egyre szélesebb körben terjedt. Barnabás és Saul feladatukat elvégezve visszatértek Jeruzsálemből. Jánost, vagy másik nevén Márkot, is magukkal vitték. Közöm.
Ez a Heródes nagy Heródes unokája, Agrippa. Péter és az Úr angyala csodákra képes. Rodé szerepeltetése igen élővé teszi a történetet. Nemcsak Péter távozik valahová, hanem Heródes is, aki pöffeszkedik, s ennek rossz vége lesz. Utoléri Isten ítélete. A hitterjesztés gyengítetlenül folytatódik. A pöffeszkedés, a hiúság nemcsak az egykori király sajátja. Mélyen bennünk is gyökerezhet, ha nem irtjuk ki becsületesen magunkból. Nem árt égi segítséget kérni hozzá, mert a hét főbűn egyike ez.