Gondolom senkinek nem új, hogy magam katolikus vagyok. Most szeretném megosztani gondolataimat két vallási műsorról. Tegnap láttam őket a PAX-tévén. Az első a heti gyakorisággal visszatérő bibliamagyarázó nő. Előadókészsége az, ami lenyűgöz. A nagymama korú amerikai asszony elmondja magáról, hogy sorozatos abúzust élt meg otthon leánykorában. Kinőtte. Ma ezreket tanít a Biblia igéire, nagy erővel, személyes példákkal fűszerezve mondókáját. Amit mond, tárgyában megfelelő. Érdekes nekem, ahogy képes magán és a Biblián tartani hallgatósága figyelmét. Valamiféle kisegyház képviselője.
A másik általam nézett műsor az evangélikus KÚT? című volt. Deák László lelkész beszélőpartnere tegnap felesége és egy evangélikus szerkesztőnő voltak. Arról beszéltek, hogy milyen a viszonyuk az informatikai eszközökhöz, segítik és/vagy szegényítik a hitéletet, a missziót. Tetszett, hogy kompromisszumot lehet kötni táborozó gyerekekkel. Előzetesen tisztázták, hogy a táborba jövetel feltétele: napjában csak két órát használhatják a mobiljukat vagy otthon hagyják. Tetszett, hogy egy fiatal a belső tartásra hivatkozott. Nem időpontokhoz, hanem fontosságának megfelelően, felelősséggel is lehet használni a mobilt. Érdekes volt szembesülni tapasztalatukkal: a mobil és az internetes játékok kilúgozzák a gyerekek agyát, amennyiben nem törekednek egyéb kapcsolatokra, mint a virtuális, hiányában pedig ötletszegénységük folytán unatkoznak. Igaz. A felnőtteknek kellene személyesen foglalkozniuk a gyerekekkel és nyitogatniuk fantáziájukat, hogy el ne sivatagosodjék személyiségük.
***
A szavak pontos használata vonatkozna az internetre is. Az egyházi szóhasználat szerint az imádás, imádat egyedül Istent illeti meg. Amikor a Tetszik/nem tetszik jeleket hatalmasan kibővítették egyéb hangulatjelekkel, akkor a szív bekerült közéjük „imádom” értelemben. Korunk embere, meg a tegnapi is mindent imád. A fagyit, a gagyit, a természetet, a filmeket és így tovább. Mi még így tanultuk: Istent imádom, a feleségemet szeretem, a filmeket kedvelem, az ételt pedig megeszem. Slussz.
Ezen elindulva tettem egy kísérletet tegnap. A katolikus FB-oldalra beírtam: Isten a szeretet. Utána tettem az imádom jelet. Vajon feltűnt-e a vallásosoknak, hogy itt helyénvaló a hangulatjel?
Ízelítő a Róm 8. f.-ből: 2. rész
A keresztény remény bizonyossága
... A természet mulandóságnak van alávetve,... a természet sóhajtozik és vajúdik mindmáig... mi magunk is ... várjuk... testünk megváltását... reméljük, amit nem látunk... Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal. S ő, aki a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért. Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket. Akiket eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra... Akiket előre erre rendelt, meg is hívta, ...megigazulttá tette, megdicsőítette őket... Ha Isten velünk, ki ellenünk? Aki Fiát ... mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Ki... szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard? Amint meg van írva: Minket minden időben teérted irtanak, s vágójuhok módjára tartanak. De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket. Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van. Közöm. Testünk odaát éteri testté lesz, mint Krisztus feltámadott teste (bement a zárt ajtón, majd halat evett velük). Aztán megint egy gondolat-meander. Akiket..., azokat... meghívta, megigazulttá tette, megdicsőítette. – Híres páli szállóige: Ha Isten velünk, ki ellenünk? – Híres költői kérdése: Ki szakíthat el Krisztus szeretetétől? – A Krisztus-követőket irtják kezdettől fogva. De nem a halálé az utolsó szó. Ez minden idők krisztusi vigasza (és továbbra se felejtsük: nem adatott más név az ég alatt, akiben üdvösségünk volna).
Utolsó kommentek