Mickey webnaplója

Az ember életének a két végén kimondja, hogy „egyedül”. Amikor a gyereknek kezd éntudata lenni, és már nem engedi, hogy segítsenek neki: egyedüüüüül! – mondja, és elhúzódik a segítség elől. És előfordul ez a második gyermekkorban is, amikor még képesek vagyunk valamit megoldani egyedül.
„Bízon, hiszen most is gazdag vagyok; én az enyém vagyok, és nyócszáz dollárt érek” – mondja Jim, a néger rabszolga a Huckleberry Finn kalandjai c. regényben. Ugyanis ráakadnak egy WATED feliratú falragaszra, ahol éppen őt körözik, és közlik a plakáton a várható jutalom összegét.
Én az enyém vagyok, mert néhány napra Mmóvárra utazott a feleség. Ilyen hát az özvegy-lét? Amikor nem kell igazodnom, amikor mindenről magamnak kell gondoskodnom, amikor nincs más vélemény, de amikor a lelkiismeret okán változatlanul érvényesülnek a belénk írt törvények.
Ugyanúgy megmaradnak a napi rutinok, csakhogy hosszú távon át kellene venni mindazokat a feladatokat is, amelyeket közös életünk óta nem én látok el.
Mielőtt végigolvasná T. ezt a posztot, leszögezem, hogy valószínűsége annak van, hogy ő lesz egykor özvegy, és sietek hozzátenni, hogy késleltetem az idejét, mikor mindez valósággá lehet. Most mindenesetre egyedül hallgatom szélnek a zúgását, egyedül söpröm az erkélyre szórt leveleket, egyedül eszem és iszom, egyedül élem fel a frigó tartalmát. Egyedül belső regulámnak engedelmeskedve, amely úgy szól, edd meg, azt, ami leginkább ki van téve a romlásnak. Ki ne kelljen dobni ételt. Vagy a góbékra hallgatva: Inkább pocsékba menjen, mint kárba.
És nekiülök egyedül. Előttem a nap – egyedül.             
Ízelítő a Jel 4. f.-ből:
1. ISTEN NAGY NAPJA
A trónon ülő
… kapu nyílt az égen, és a hang … megmutatok neked mindent, aminek ezek után történnie kell: …trónt állítottak a mennyben, és a trónon ült valaki… A trón körül huszonnégy szék, huszonnégy vénnel, … fejükön aranykoszorú... A trón előtt az Isten hét szelleme. …előtte üvegtenger… a trón körül négy élőlény: rendre oroszlánhoz, fiatal bikához, emberhez repülő sashoz hasonlítottak… Éjjel-nappal …zengték: „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van és aki eljön!” …közben… a huszonnégy vén leborult a trónon ülő előtt, és imádta az örökkön-örökké élőt. Koszorújukat a trón elé tették és zengték: „Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtetted a mindenséget, akaratod hívott létre és teremtett mindent.” Közöm. Nagyjából követhető a jelképrendszer. A hang Jézusé: A Trón az Atyáé, A huszonnégy alak talán tizenkét pátriárkáé és a tizenkét apostolé, Isten hét szelleme a Szentlélek, az üvegtenger a átláthatóság és szilárdság jelképe, a négy élőlény a négy égtáj csillagképei, kicsit az örökkévalóság díszeinek számíthatnak. Szent, szent. Miképpen kezdetben volt, most és mindörökké. A dicsőítés a Teremtő Istennek szól. Ideképzelhetjük a Te Deum megfogalmazásait is. János látomására hathatnak az ószövetségi képek, próféciák, és ezek keverednek saját élményeivel. A lehetetlenre vállalkozik, megmutatni azt a világot, amelyre nincsenek szavaink, nincs hozzá elég képzelőerőnk, és gazdagságának megmutatásához erőtlenek a fogalmaink.